A mikroprocesszor mint a számítógép központi egysége, a hozzákapcsolt memóriával és be- kimeneti egységekkel együtt használható a gyakorlatban. Azokat az áramköröket, amelyek egy tokba integrálva tartalmazzák az előbb felsorolt elemeket mikrovezérlőknek vagy más néven mikrokontrollereknek nevezzük. Ezek egy nagyobb rendszer részeként abba beillesztve, “beágyazva” önállóan is képesek működni, az összehangolt rendszerműködés érdekében egymással és a környezetükkel is kommunikálniuk kell. Ezek végeredményben szintén számítógép-hálózatokA számítógép-hálózatok alatt az egymással kapcsolatban lévő önálló számítógépek rendszerét értjük. A számítógépes hálózatoknak több fajtája létezik, amelyeket többféleképpen lehet csoportosítani. A legelterjedtebb a hálózat kiterjedése szerinti osztályozás. Egy cég egy vagy több épületben lévő gépeinek az összekapcsolása nem haladja meg a néhány kilométeres kategóriát, ugyanakkor a különböző cégek, bankok, oktatási intézmények közti kapcsolat megteremtése már száz kilométer feletti távolságokat jelent. Ennek eredményeképpen két fő hálózati technológia alakult ki. Beszélhetünk helyi (Local Area Network), illetve nagy kiterjedésű távolsági (Wide Area Network) hálózatokról. A kettő között a fizikai eszközök fejlődésével egy harmadik forma, a városi hálózat (Metropolitan Area Network) alakult ki, ahol a helyi hálózatok esetében megszokottnál nagyobb, de mindenképpen 100 kilométernél kisebb távolságokról van szó. Az így csoportosított hálózatokra jellemző még az adatátvitel sebessége is. általános megközelítésként igaz, hogy minél kiterjedtebb egy hálózat, annál lassabb az információ áramlása.. Használatukra számos példát lehet hozni: ilyen vezérlőt tartalmaz a PC billentyűzete, az egér, a hajlékony- és merevlemezes meghajtó.