Címzési rendszer

• A 127-el kezdődő címek a “loopback” (visszairányítás) címek, nem használhatók a hálózaton kívül, a hálózatok belső tesztelésére használhatók.
• A hosztAzokat a számítógépeket amelyeket egy számítógépes rendszerben összekötünk hosztoknak (hoszt, gazdagép) nevezzük. Ezt magyarul gazdagépnek hívjuk, itt futnak a felhasználói programok, helyezkednek el az adatbázisok. címrészbe csak 1-eseket írva lehetséges az adott hálózatban lévő összes hosztnak üzenetet küldeni (broadcast). Például a 195.13.2.255 IP  címre küldött üzenetet a 193.13.2 című hálózatban lévő összes gép megkapja.
• Ha a hosztAzokat a számítógépeket amelyeket egy számítógépes rendszerben összekötünk hosztoknak (hoszt, gazdagép) nevezzük. Ezt magyarul gazdagépnek hívjuk, itt futnak a felhasználói programok, helyezkednek el az adatbázisok. címrésze 0, az az aktuális hálózatot jelöli. Ha a hálózati cím 0, az az aktuális hálózatot jelöli. Például a saját gépről 0.0.0.0 címre küldött üzenet a saját gépre érkezik.

Sajnos a fejlemények azt mutatják, hogy ez a felosztás a tervezés gyenge pontja volt, és már ma is címhiánnyal küszködik az InternetNemzetközileg elfogadott, angol eredetű szó. Magyarul annyit tesz: hálózatok hálózata. Az egész világot körülölelő számítógép-hálózat,. Gyakori hivatkozás a net kifejezés is. Az Internet egy olyan hatalmas adatbázis, amely rengeteg számítógép-hálózatot fog össze. Ennek eredménye egyfajta kibertér, amely a valódi világ mellett egyfajta alternatív teret biztosít. Az Internet a számítógépek összekötéséből jött létre, hogy az egymástól teljesen különböző hálózatok egymással átlátszó módon tudjanak elektronikus leveleket cserélni, állományokat továbbítani. Az Internet úgynevezett TCP/IP alapú hálózat. Mivel ez a protokoll-készlet több hálózatnak is alapja, ezért a globális hálózatot helyi hálózatok, intranetek, különböző távolsági hálózatok alkotják. Mindeközben az adatok a legkülönfélébb fizikai közegekben utazhatnak telefonvonalak, különböző hálózati kábelek vagy kommunikációs műholdak segítségével. Röviden szólva: az Internet nem valami fizikai hálózat, hanem annak módja, ahogy az egymástól különböző hálózatokat összekötik avégből, hogy egymással kommunikálni tudjanak. Az Internet olyan gyorsan növekszik, hogy nem lenne értelme számokat megemlíteni, hiszen azok pár hónap múlva nem lennének helytállóak. Inkább csak az arányokkal érdemes foglalkozni. A növekedés, azaz az Internetbe kapcsolt számítógépek számának alakulása havonta 10-15 %-ot dönget. Mivel az Internet egymástól különböző hálózatokat köt össze, a felhasználó bátran választhat bármilyen eszközt a munkája elvégzéséhez, az adatokat a hálózaton keresztül egységesen tudja kezelni. Ma már elmondható, hogy az Internet a világ elektronikus postájává lépett elő. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók az üzeneteikre azonnali választ kaphatnak. Az Internetet felépítő és szabályozó protokollok mindenki számára hozzáférhetőek, ezeket rengeteg gyártó támogatja: mindez a hatékony szabványosítás eredményének is betudható. Egykor a Hálózat kizárólag csak a kutatók, oktatók és katonai intézmények számára volt elérhető. Ma már nagymértékben tart az Internet kommercializálódása, mivel sok cég ismeri fel, hogy enélkül lassan nem lehet megélni az üzleti életben. A legfontosabb adaléka azonban az, hogy az üzenetszórásos médiumokkal ellentétben itt a felhasználó választhatja meg, hogy milyen információt akar megszerezni. Ugyanígy bárkiből válhat információforrás. Biztosan előfordult már, hogy ön is ráakadt valami nagyon hasznos dologra az Interneten, legyen az program, információ vagy akár csak egy kis idézet. Mivel ezeknek általában nincs nagy kereskedelmi értékük, ezért üzenetszórásos csatornákon (televízió, rádió) nem valószínű hogy megtalálhatóak. Senki ne keresse az Internet központi épületét ! Ilyen nincs — és valószínűleg nem is lesz. Minden hálózat, amely az Internethez csatlakozik, önálló életet él. Ezen hálózatok csatlakoztatásának összehangolását, az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását, illetve a felmerülő mérnöki tevékenységeket az 1992 januárjában létrehozott, profitmentes Internet Society (ISOC) irányítja, amelynek bárki szabadon tagja lehet. Központja a Virginia, USA állambeli Restonban van. Sokszor elhangzik a kezdő Internetes felhasználóktól az a kérdés, hogy ki fizeti az Internetet ? Sokan úgy gondolják, hogy ingyenes. Nos, ez igaz is, meg nem is. Igaz annyiban, hogy az Internetre csatlakozott hálózattal rendelkező intézmények (legyen az oktatási, kereskedelmi vagy akár katonai jellegű) alkalmazottai a munkahelyükről ingyenesen férnek hozzá az Internethez. Nem igaz annyiban, hogy az egyes csatlakozó hálózatok saját maguk állják a működésükhöz szükséges anyagiakat. Az egyszerű mezei felhasználó általában fizet a helyi Internet-szolgáltató cégnek, akit pedig az adott ország nagy sebességű gerinchálózatát üzemeltető intézmény csapol meg anyagilag. A különböző országok a díjakat egymás között pedig nemzetközi szerződésekben rögzítik.. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy már 2³² számítógép van a hálózatban, hanem a kialakított címrendszerben nagyon sok címet nem használnak fel. (Hol van a világon 128, egyenként 65000 gépet tartalmazó hálózatÁltalában hálózaton sok eszköz összekapcsolt együttesét értjük. így egy számítógépes hálózatban, nem meglepő módon, számítógépek vannak egymással fizikai kapcsolatban. Ez alatt persze nem azt kell érteni, hogy minden gép minden másikkal közvetlenül össze van drótozva, hanem azt, hogy elvileg mindegyikük fel tud építeni kapcsolatot bármelyik másikkal. A közvetlen fizikai kapcsolat inkább a helyi hálózatokra jellemző. Mire jó (egyáltalán jó-e) a hálózat? Legfőképpen arra, hogy az összekapcsolódás révén az információ áramlása felgyorsul. Hasznos a hálózat abban a tekintetben is, hogy a számítógépek összekapcsolásával az eredetileg egyedül álló, gyengébb teljesítményű gépek együtt egy nagy teljesítményű rendszert alkotnak, amelynek segítségével különböző feladatok oldhatók meg. Mindezek pedig kifejezetten előnyös tulajdonságok.?) Ezért rövidesen új címzést fognak bevezetni (a tervezet neve: IPv6), ahol a címmező 128 bitAngol rövidítés, a BInary digiT szavakból. Az informatikában, információelméletben az információ legkisebb egységét jelöli. Hétköznapi példával élve ez nem más, mint egy eldöntendő kérdésre adott válasz: vagy igen, vagy nem. Az informatikában ezt az 1 és a 0 számjegyekkel jelölik. (A binary digit jelentése bináris számjegy). Amiért a számítógépek pontosan tudnak működni, az annak köszönhető, hogy egy bitnek a két állapota (0 és 1) elektronikailag élesen megkülönböztethető egymástól. Egy ilyen megkülönböztetés lehet az, hogy a magas szintű feszültség az 1, míg az alacsony szintű feszültség a 0 bitet jelentse. Annak a valószínűsége, hogy a két jelszint összekeveredjen, nagyon kicsi. összetettebb információ ábrázolására a bitekből nagyobb egységeket állítanak össze. Ilyen például a byte. (vesd össze: oktet) A számok ábrázolására a bitek nagyon kényelmesek, és gazdaságosak is egyben. A grafikák, hangok, animációk és egyéb (általában multimédiás) információk ábrázolásakor azonban rengeteg bitre (nagy tárolókapacitásra) van szükség. Egy átlagos kép például 250 Kbyte, illetve egy 3 perces hanganyag pedig 1,5 Mbyte méretűvé is nőhet. A kódoláshoz felhasznált bitek számának csökkentésével el lehet érni javulást, de ekkor a kódolt információ minősége romlik (vesd össze: GIF és JPEG). hosszú lesz. Az Internetben a rétegeknek megvan az egyedi azonosítója a címzéshez:

RétegA mai modern számítógép-hálózatok tervezését struktúrális módszerrel végzik, azaz a hálózat egyes részeit réteg-ekbe (layer) vagy más néven szint-ekbe (level) szervezik, amelyik mindegyike az előzőre épül.	Címzési módszer
Alkalmazási	hosztAzokat a számítógépeket amelyeket egy számítógépes rendszerben összekötünk hosztoknak (hoszt, gazdagép) nevezzük. Ezt magyarul gazdagépnek hívjuk, itt futnak a felhasználói programok, helyezkednek el az adatbázisok. neve, portja
InternetNemzetközileg elfogadott, angol eredetű szó. Magyarul annyit tesz: hálózatok hálózata. Az egész világot körülölelő számítógép-hálózat,. Gyakori hivatkozás a net kifejezés is. Az Internet egy olyan hatalmas adatbázis, amely rengeteg számítógép-hálózatot fog össze. Ennek eredménye egyfajta kibertér, amely a valódi világ mellett egyfajta alternatív teret biztosít. Az Internet a számítógépek összekötéséből jött létre, hogy az egymástól teljesen különböző hálózatok egymással átlátszó módon tudjanak elektronikus leveleket cserélni, állományokat továbbítani. Az Internet úgynevezett TCP/IP alapú hálózat. Mivel ez a protokoll-készlet több hálózatnak is alapja, ezért a globális hálózatot helyi hálózatok, intranetek, különböző távolsági hálózatok alkotják. Mindeközben az adatok a legkülönfélébb fizikai közegekben utazhatnak telefonvonalak, különböző hálózati kábelek vagy kommunikációs műholdak segítségével. Röviden szólva: az Internet nem valami fizikai hálózat, hanem annak módja, ahogy az egymástól különböző hálózatokat összekötik avégből, hogy egymással kommunikálni tudjanak. Az Internet olyan gyorsan növekszik, hogy nem lenne értelme számokat megemlíteni, hiszen azok pár hónap múlva nem lennének helytállóak. Inkább csak az arányokkal érdemes foglalkozni. A növekedés, azaz az Internetbe kapcsolt számítógépek számának alakulása havonta 10-15 %-ot dönget. Mivel az Internet egymástól különböző hálózatokat köt össze, a felhasználó bátran választhat bármilyen eszközt a munkája elvégzéséhez, az adatokat a hálózaton keresztül egységesen tudja kezelni. Ma már elmondható, hogy az Internet a világ elektronikus postájává lépett elő. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók az üzeneteikre azonnali választ kaphatnak. Az Internetet felépítő és szabályozó protokollok mindenki számára hozzáférhetőek, ezeket rengeteg gyártó támogatja: mindez a hatékony szabványosítás eredményének is betudható. Egykor a Hálózat kizárólag csak a kutatók, oktatók és katonai intézmények számára volt elérhető. Ma már nagymértékben tart az Internet kommercializálódása, mivel sok cég ismeri fel, hogy enélkül lassan nem lehet megélni az üzleti életben. A legfontosabb adaléka azonban az, hogy az üzenetszórásos médiumokkal ellentétben itt a felhasználó választhatja meg, hogy milyen információt akar megszerezni. Ugyanígy bárkiből válhat információforrás. Biztosan előfordult már, hogy ön is ráakadt valami nagyon hasznos dologra az Interneten, legyen az program, információ vagy akár csak egy kis idézet. Mivel ezeknek általában nincs nagy kereskedelmi értékük, ezért üzenetszórásos csatornákon (televízió, rádió) nem valószínű hogy megtalálhatóak. Senki ne keresse az Internet központi épületét ! Ilyen nincs — és valószínűleg nem is lesz. Minden hálózat, amely az Internethez csatlakozik, önálló életet él. Ezen hálózatok csatlakoztatásának összehangolását, az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását, illetve a felmerülő mérnöki tevékenységeket az 1992 januárjában létrehozott, profitmentes Internet Society (ISOC) irányítja, amelynek bárki szabadon tagja lehet. Központja a Virginia, USA állambeli Restonban van. Sokszor elhangzik a kezdő Internetes felhasználóktól az a kérdés, hogy ki fizeti az Internetet ? Sokan úgy gondolják, hogy ingyenes. Nos, ez igaz is, meg nem is. Igaz annyiban, hogy az Internetre csatlakozott hálózattal rendelkező intézmények (legyen az oktatási, kereskedelmi vagy akár katonai jellegű) alkalmazottai a munkahelyükről ingyenesen férnek hozzá az Internethez. Nem igaz annyiban, hogy az egyes csatlakozó hálózatok saját maguk állják a működésükhöz szükséges anyagiakat. Az egyszerű mezei felhasználó általában fizet a helyi Internet-szolgáltató cégnek, akit pedig az adott ország nagy sebességű gerinchálózatát üzemeltető intézmény csapol meg anyagilag. A különböző országok a díjakat egymás között pedig nemzetközi szerződésekben rögzítik.	IPAz Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás hoszt-tól a cél hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést. Az IP működése a következő: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részből áll: egy fejrészből és egy szövegrészből. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is. cím
Hálózat  elérési	Fizikai cím

A hosztAzokat a számítógépeket amelyeket egy számítógépes rendszerben összekötünk hosztoknak (hoszt, gazdagép) nevezzük. Ezt magyarul gazdagépnek hívjuk, itt futnak a felhasználói programok, helyezkednek el az adatbázisok. neve, — amely valamilyen szimbolikus név — azonosítja a felhasználó számára a gépet — “így hívja”. Pl.: “clmc-denes”.
Az InternetNemzetközileg elfogadott, angol eredetű szó. Magyarul annyit tesz: hálózatok hálózata. Az egész világot körülölelő számítógép-hálózat,. Gyakori hivatkozás a net kifejezés is. Az Internet egy olyan hatalmas adatbázis, amely rengeteg számítógép-hálózatot fog össze. Ennek eredménye egyfajta kibertér, amely a valódi világ mellett egyfajta alternatív teret biztosít. Az Internet a számítógépek összekötéséből jött létre, hogy az egymástól teljesen különböző hálózatok egymással átlátszó módon tudjanak elektronikus leveleket cserélni, állományokat továbbítani. Az Internet úgynevezett TCP/IP alapú hálózat. Mivel ez a protokoll-készlet több hálózatnak is alapja, ezért a globális hálózatot helyi hálózatok, intranetek, különböző távolsági hálózatok alkotják. Mindeközben az adatok a legkülönfélébb fizikai közegekben utazhatnak telefonvonalak, különböző hálózati kábelek vagy kommunikációs műholdak segítségével. Röviden szólva: az Internet nem valami fizikai hálózat, hanem annak módja, ahogy az egymástól különböző hálózatokat összekötik avégből, hogy egymással kommunikálni tudjanak. Az Internet olyan gyorsan növekszik, hogy nem lenne értelme számokat megemlíteni, hiszen azok pár hónap múlva nem lennének helytállóak. Inkább csak az arányokkal érdemes foglalkozni. A növekedés, azaz az Internetbe kapcsolt számítógépek számának alakulása havonta 10-15 %-ot dönget. Mivel az Internet egymástól különböző hálózatokat köt össze, a felhasználó bátran választhat bármilyen eszközt a munkája elvégzéséhez, az adatokat a hálózaton keresztül egységesen tudja kezelni. Ma már elmondható, hogy az Internet a világ elektronikus postájává lépett elő. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók az üzeneteikre azonnali választ kaphatnak. Az Internetet felépítő és szabályozó protokollok mindenki számára hozzáférhetőek, ezeket rengeteg gyártó támogatja: mindez a hatékony szabványosítás eredményének is betudható. Egykor a Hálózat kizárólag csak a kutatók, oktatók és katonai intézmények számára volt elérhető. Ma már nagymértékben tart az Internet kommercializálódása, mivel sok cég ismeri fel, hogy enélkül lassan nem lehet megélni az üzleti életben. A legfontosabb adaléka azonban az, hogy az üzenetszórásos médiumokkal ellentétben itt a felhasználó választhatja meg, hogy milyen információt akar megszerezni. Ugyanígy bárkiből válhat információforrás. Biztosan előfordult már, hogy ön is ráakadt valami nagyon hasznos dologra az Interneten, legyen az program, információ vagy akár csak egy kis idézet. Mivel ezeknek általában nincs nagy kereskedelmi értékük, ezért üzenetszórásos csatornákon (televízió, rádió) nem valószínű hogy megtalálhatóak. Senki ne keresse az Internet központi épületét ! Ilyen nincs — és valószínűleg nem is lesz. Minden hálózat, amely az Internethez csatlakozik, önálló életet él. Ezen hálózatok csatlakoztatásának összehangolását, az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását, illetve a felmerülő mérnöki tevékenységeket az 1992 januárjában létrehozott, profitmentes Internet Society (ISOC) irányítja, amelynek bárki szabadon tagja lehet. Központja a Virginia, USA állambeli Restonban van. Sokszor elhangzik a kezdő Internetes felhasználóktól az a kérdés, hogy ki fizeti az Internetet ? Sokan úgy gondolják, hogy ingyenes. Nos, ez igaz is, meg nem is. Igaz annyiban, hogy az Internetre csatlakozott hálózattal rendelkező intézmények (legyen az oktatási, kereskedelmi vagy akár katonai jellegű) alkalmazottai a munkahelyükről ingyenesen férnek hozzá az Internethez. Nem igaz annyiban, hogy az egyes csatlakozó hálózatok saját maguk állják a működésükhöz szükséges anyagiakat. Az egyszerű mezei felhasználó általában fizet a helyi Internet-szolgáltató cégnek, akit pedig az adott ország nagy sebességű gerinchálózatát üzemeltető intézmény csapol meg anyagilag. A különböző országok a díjakat egymás között pedig nemzetközi szerződésekben rögzítik. használata során két, egymástól akár sok ezer kilométerre lévő számítógép között alakul ki kapcsolat. Nyilvánvalóan ezért minden egyes gépet azonosíthatóvá, címezhetővé kell tenni. Erre két, egymással egyenértékű módszer áll rendelkezésre.
Az elsődleges módszer az amit IPAz Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás hoszt-tól a cél hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést. Az IP működése a következő: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részből áll: egy fejrészből és egy szövegrészből. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is. címzésként már megismertünk, míg a másodlagos — a felhasználók által szinte kizárólagosan használt módszer az azonosítóEgy adott szolgáltatás igénybevételének jogát biztosító karaktersorozatok együttese. A leggyakrabban ez egy bejelentkezési névnek felel meg, amellyel egy adott felhasználó arra a számítógépre jelentkezhet be, ahol felhasználóként szerepel. Az azonosítót, amely általában a bejelentkezési nevet és a jelszót együtt jelenti, a felhasználó a hálózati szolgáltatójától kapja. Ennek birtokában a minket megillető erőforrásokat használhatjuk. domén (domain) nevek rendszere.
Amikor a hálózathoz újabb gép csatlakozik, egy — az adott hálózatnak adott címtartományból — négy tagból (bájtból) álló azonosítóEgy adott szolgáltatás igénybevételének jogát biztosító karaktersorozatok együttese. A leggyakrabban ez egy bejelentkezési névnek felel meg, amellyel egy adott felhasználó arra a számítógépre jelentkezhet be, ahol felhasználóként szerepel. Az azonosítót, amely általában a bejelentkezési nevet és a jelszót együtt jelenti, a felhasználó a hálózati szolgáltatójától kapja. Ennek birtokában a minket megillető erőforrásokat használhatjuk. számot, InternetNemzetközileg elfogadott, angol eredetű szó. Magyarul annyit tesz: hálózatok hálózata. Az egész világot körülölelő számítógép-hálózat,. Gyakori hivatkozás a net kifejezés is. Az Internet egy olyan hatalmas adatbázis, amely rengeteg számítógép-hálózatot fog össze. Ennek eredménye egyfajta kibertér, amely a valódi világ mellett egyfajta alternatív teret biztosít. Az Internet a számítógépek összekötéséből jött létre, hogy az egymástól teljesen különböző hálózatok egymással átlátszó módon tudjanak elektronikus leveleket cserélni, állományokat továbbítani. Az Internet úgynevezett TCP/IP alapú hálózat. Mivel ez a protokoll-készlet több hálózatnak is alapja, ezért a globális hálózatot helyi hálózatok, intranetek, különböző távolsági hálózatok alkotják. Mindeközben az adatok a legkülönfélébb fizikai közegekben utazhatnak telefonvonalak, különböző hálózati kábelek vagy kommunikációs műholdak segítségével. Röviden szólva: az Internet nem valami fizikai hálózat, hanem annak módja, ahogy az egymástól különböző hálózatokat összekötik avégből, hogy egymással kommunikálni tudjanak. Az Internet olyan gyorsan növekszik, hogy nem lenne értelme számokat megemlíteni, hiszen azok pár hónap múlva nem lennének helytállóak. Inkább csak az arányokkal érdemes foglalkozni. A növekedés, azaz az Internetbe kapcsolt számítógépek számának alakulása havonta 10-15 %-ot dönget. Mivel az Internet egymástól különböző hálózatokat köt össze, a felhasználó bátran választhat bármilyen eszközt a munkája elvégzéséhez, az adatokat a hálózaton keresztül egységesen tudja kezelni. Ma már elmondható, hogy az Internet a világ elektronikus postájává lépett elő. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók az üzeneteikre azonnali választ kaphatnak. Az Internetet felépítő és szabályozó protokollok mindenki számára hozzáférhetőek, ezeket rengeteg gyártó támogatja: mindez a hatékony szabványosítás eredményének is betudható. Egykor a Hálózat kizárólag csak a kutatók, oktatók és katonai intézmények számára volt elérhető. Ma már nagymértékben tart az Internet kommercializálódása, mivel sok cég ismeri fel, hogy enélkül lassan nem lehet megélni az üzleti életben. A legfontosabb adaléka azonban az, hogy az üzenetszórásos médiumokkal ellentétben itt a felhasználó választhatja meg, hogy milyen információt akar megszerezni. Ugyanígy bárkiből válhat információforrás. Biztosan előfordult már, hogy ön is ráakadt valami nagyon hasznos dologra az Interneten, legyen az program, információ vagy akár csak egy kis idézet. Mivel ezeknek általában nincs nagy kereskedelmi értékük, ezért üzenetszórásos csatornákon (televízió, rádió) nem valószínű hogy megtalálhatóak. Senki ne keresse az Internet központi épületét ! Ilyen nincs — és valószínűleg nem is lesz. Minden hálózat, amely az Internethez csatlakozik, önálló életet él. Ezen hálózatok csatlakoztatásának összehangolását, az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását, illetve a felmerülő mérnöki tevékenységeket az 1992 januárjában létrehozott, profitmentes Internet Society (ISOC) irányítja, amelynek bárki szabadon tagja lehet. Központja a Virginia, USA állambeli Restonban van. Sokszor elhangzik a kezdő Internetes felhasználóktól az a kérdés, hogy ki fizeti az Internetet ? Sokan úgy gondolják, hogy ingyenes. Nos, ez igaz is, meg nem is. Igaz annyiban, hogy az Internetre csatlakozott hálózattal rendelkező intézmények (legyen az oktatási, kereskedelmi vagy akár katonai jellegű) alkalmazottai a munkahelyükről ingyenesen férnek hozzá az Internethez. Nem igaz annyiban, hogy az egyes csatlakozó hálózatok saját maguk állják a működésükhöz szükséges anyagiakat. Az egyszerű mezei felhasználó általában fizet a helyi Internet-szolgáltató cégnek, akit pedig az adott ország nagy sebességű gerinchálózatát üzemeltető intézmény csapol meg anyagilag. A különböző országok a díjakat egymás között pedig nemzetközi szerződésekben rögzítik. címet (IP-address) kap. A címtartományok kiosztását az InternetNemzetközileg elfogadott, angol eredetű szó. Magyarul annyit tesz: hálózatok hálózata. Az egész világot körülölelő számítógép-hálózat,. Gyakori hivatkozás a net kifejezés is. Az Internet egy olyan hatalmas adatbázis, amely rengeteg számítógép-hálózatot fog össze. Ennek eredménye egyfajta kibertér, amely a valódi világ mellett egyfajta alternatív teret biztosít. Az Internet a számítógépek összekötéséből jött létre, hogy az egymástól teljesen különböző hálózatok egymással átlátszó módon tudjanak elektronikus leveleket cserélni, állományokat továbbítani. Az Internet úgynevezett TCP/IP alapú hálózat. Mivel ez a protokoll-készlet több hálózatnak is alapja, ezért a globális hálózatot helyi hálózatok, intranetek, különböző távolsági hálózatok alkotják. Mindeközben az adatok a legkülönfélébb fizikai közegekben utazhatnak telefonvonalak, különböző hálózati kábelek vagy kommunikációs műholdak segítségével. Röviden szólva: az Internet nem valami fizikai hálózat, hanem annak módja, ahogy az egymástól különböző hálózatokat összekötik avégből, hogy egymással kommunikálni tudjanak. Az Internet olyan gyorsan növekszik, hogy nem lenne értelme számokat megemlíteni, hiszen azok pár hónap múlva nem lennének helytállóak. Inkább csak az arányokkal érdemes foglalkozni. A növekedés, azaz az Internetbe kapcsolt számítógépek számának alakulása havonta 10-15 %-ot dönget. Mivel az Internet egymástól különböző hálózatokat köt össze, a felhasználó bátran választhat bármilyen eszközt a munkája elvégzéséhez, az adatokat a hálózaton keresztül egységesen tudja kezelni. Ma már elmondható, hogy az Internet a világ elektronikus postájává lépett elő. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók az üzeneteikre azonnali választ kaphatnak. Az Internetet felépítő és szabályozó protokollok mindenki számára hozzáférhetőek, ezeket rengeteg gyártó támogatja: mindez a hatékony szabványosítás eredményének is betudható. Egykor a Hálózat kizárólag csak a kutatók, oktatók és katonai intézmények számára volt elérhető. Ma már nagymértékben tart az Internet kommercializálódása, mivel sok cég ismeri fel, hogy enélkül lassan nem lehet megélni az üzleti életben. A legfontosabb adaléka azonban az, hogy az üzenetszórásos médiumokkal ellentétben itt a felhasználó választhatja meg, hogy milyen információt akar megszerezni. Ugyanígy bárkiből válhat információforrás. Biztosan előfordult már, hogy ön is ráakadt valami nagyon hasznos dologra az Interneten, legyen az program, információ vagy akár csak egy kis idézet. Mivel ezeknek általában nincs nagy kereskedelmi értékük, ezért üzenetszórásos csatornákon (televízió, rádió) nem valószínű hogy megtalálhatóak. Senki ne keresse az Internet központi épületét ! Ilyen nincs — és valószínűleg nem is lesz. Minden hálózat, amely az Internethez csatlakozik, önálló életet él. Ezen hálózatok csatlakoztatásának összehangolását, az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását, illetve a felmerülő mérnöki tevékenységeket az 1992 januárjában létrehozott, profitmentes Internet Society (ISOC) irányítja, amelynek bárki szabadon tagja lehet. Központja a Virginia, USA állambeli Restonban van. Sokszor elhangzik a kezdő Internetes felhasználóktól az a kérdés, hogy ki fizeti az Internetet ? Sokan úgy gondolják, hogy ingyenes. Nos, ez igaz is, meg nem is. Igaz annyiban, hogy az Internetre csatlakozott hálózattal rendelkező intézmények (legyen az oktatási, kereskedelmi vagy akár katonai jellegű) alkalmazottai a munkahelyükről ingyenesen férnek hozzá az Internethez. Nem igaz annyiban, hogy az egyes csatlakozó hálózatok saját maguk állják a működésükhöz szükséges anyagiakat. Az egyszerű mezei felhasználó általában fizet a helyi Internet-szolgáltató cégnek, akit pedig az adott ország nagy sebességű gerinchálózatát üzemeltető intézmény csapol meg anyagilag. A különböző országok a díjakat egymás között pedig nemzetközi szerződésekben rögzítik. központi adminisztrációja, az INTERNICInternet Network Information Center Az Internet központi adminisztrációja. Ez végzi a címtartományok kiosztását. (InternetNemzetközileg elfogadott, angol eredetű szó. Magyarul annyit tesz: hálózatok hálózata. Az egész világot körülölelő számítógép-hálózat,. Gyakori hivatkozás a net kifejezés is. Az Internet egy olyan hatalmas adatbázis, amely rengeteg számítógép-hálózatot fog össze. Ennek eredménye egyfajta kibertér, amely a valódi világ mellett egyfajta alternatív teret biztosít. Az Internet a számítógépek összekötéséből jött létre, hogy az egymástól teljesen különböző hálózatok egymással átlátszó módon tudjanak elektronikus leveleket cserélni, állományokat továbbítani. Az Internet úgynevezett TCP/IP alapú hálózat. Mivel ez a protokoll-készlet több hálózatnak is alapja, ezért a globális hálózatot helyi hálózatok, intranetek, különböző távolsági hálózatok alkotják. Mindeközben az adatok a legkülönfélébb fizikai közegekben utazhatnak telefonvonalak, különböző hálózati kábelek vagy kommunikációs műholdak segítségével. Röviden szólva: az Internet nem valami fizikai hálózat, hanem annak módja, ahogy az egymástól különböző hálózatokat összekötik avégből, hogy egymással kommunikálni tudjanak. Az Internet olyan gyorsan növekszik, hogy nem lenne értelme számokat megemlíteni, hiszen azok pár hónap múlva nem lennének helytállóak. Inkább csak az arányokkal érdemes foglalkozni. A növekedés, azaz az Internetbe kapcsolt számítógépek számának alakulása havonta 10-15 %-ot dönget. Mivel az Internet egymástól különböző hálózatokat köt össze, a felhasználó bátran választhat bármilyen eszközt a munkája elvégzéséhez, az adatokat a hálózaton keresztül egységesen tudja kezelni. Ma már elmondható, hogy az Internet a világ elektronikus postájává lépett elő. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók az üzeneteikre azonnali választ kaphatnak. Az Internetet felépítő és szabályozó protokollok mindenki számára hozzáférhetőek, ezeket rengeteg gyártó támogatja: mindez a hatékony szabványosítás eredményének is betudható. Egykor a Hálózat kizárólag csak a kutatók, oktatók és katonai intézmények számára volt elérhető. Ma már nagymértékben tart az Internet kommercializálódása, mivel sok cég ismeri fel, hogy enélkül lassan nem lehet megélni az üzleti életben. A legfontosabb adaléka azonban az, hogy az üzenetszórásos médiumokkal ellentétben itt a felhasználó választhatja meg, hogy milyen információt akar megszerezni. Ugyanígy bárkiből válhat információforrás. Biztosan előfordult már, hogy ön is ráakadt valami nagyon hasznos dologra az Interneten, legyen az program, információ vagy akár csak egy kis idézet. Mivel ezeknek általában nincs nagy kereskedelmi értékük, ezért üzenetszórásos csatornákon (televízió, rádió) nem valószínű hogy megtalálhatóak. Senki ne keresse az Internet központi épületét ! Ilyen nincs — és valószínűleg nem is lesz. Minden hálózat, amely az Internethez csatlakozik, önálló életet él. Ezen hálózatok csatlakoztatásának összehangolását, az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását, illetve a felmerülő mérnöki tevékenységeket az 1992 januárjában létrehozott, profitmentes Internet Society (ISOC) irányítja, amelynek bárki szabadon tagja lehet. Központja a Virginia, USA állambeli Restonban van. Sokszor elhangzik a kezdő Internetes felhasználóktól az a kérdés, hogy ki fizeti az Internetet ? Sokan úgy gondolják, hogy ingyenes. Nos, ez igaz is, meg nem is. Igaz annyiban, hogy az Internetre csatlakozott hálózattal rendelkező intézmények (legyen az oktatási, kereskedelmi vagy akár katonai jellegű) alkalmazottai a munkahelyükről ingyenesen férnek hozzá az Internethez. Nem igaz annyiban, hogy az egyes csatlakozó hálózatok saját maguk állják a működésükhöz szükséges anyagiakat. Az egyszerű mezei felhasználó általában fizet a helyi Internet-szolgáltató cégnek, akit pedig az adott ország nagy sebességű gerinchálózatát üzemeltető intézmény csapol meg anyagilag. A különböző országok a díjakat egymás között pedig nemzetközi szerződésekben rögzítik. Network Information Center) végzi. A körzeti központok az adott gépet ezen a számon tartják nyilván. A tényleges címeket általában decimális alakban, pl. 193.230.175.1 használják.
A címben szereplő egyes címrészeket ma már nem véletlenszerűen határozzák meg, hanem hierarchikusan felosztott földrajzi terület, domének alapján. Így a cím egyes oktetjei (8 bites csoprtjai) a domént, az ezen belüli aldomént és hosztot, azaz a címzett számítógép helyét jelölik ki. A domén általában egy ország globális hálózati egysége vagy hálózati kategóriája, az aldoménTCP/IP protokollban címzésnél a domén-név egyik része az altartomány, amit aldomén vagy subnet kifejezéssel is megadnak. ezen belül egy különálló hálózatrész, a hosztAzokat a számítógépeket amelyeket egy számítógépes rendszerben összekötünk hosztoknak (hoszt, gazdagép) nevezzük. Ezt magyarul gazdagépnek hívjuk, itt futnak a felhasználói programok, helyezkednek el az adatbázisok. pedig az adott hálózatrészen belüli felhasználókat kiszolgálóA kiszolgálók (szerverek) olyan nagyteljesítményű programok, illetve számítógépek, amelyek különböző szolgáltatásokat biztosítanak a hálózat felhasználói számára. A szolgáltatások a kliensek segítségével vehetők igénybe. Azért nevezik kiszolgálóknak őket, mert a szolgáltatásokra irányuló kéréseket szolgálják ki. gép azonosítóEgy adott szolgáltatás igénybevételének jogát biztosító karaktersorozatok együttese. A leggyakrabban ez egy bejelentkezési névnek felel meg, amellyel egy adott felhasználó arra a számítógépre jelentkezhet be, ahol felhasználóként szerepel. Az azonosítót, amely általában a bejelentkezési nevet és a jelszót együtt jelenti, a felhasználó a hálózati szolgáltatójától kapja. Ennek birtokában a minket megillető erőforrásokat használhatjuk. száma.

A felhasználó számára könyebben használható a név alapján történő címzés, ahol a sok számjegyből álló IPAz Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás hoszt-tól a cél hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést. Az IP működése a következő: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részből áll: egy fejrészből és egy szövegrészből. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is. cím helyett egy karakterlánc, az FQDNA felhasználó számára könnyebben használható a név alapján történő címzés, ahol a sok számjegyből álló IP cím helyett egy karakterlánc, az FQDN (Fully Qualified Domain Name) használható. Az FQDN, azaz a teljes domén-név, amelyet a DNS (Domain Name System), vagyis a domén-név rendszer szerint képeznek, ugyanúgy hierarchikus felépítésű, mint az IP cím, formailag pedig több, egymástól ponttal elválasztott tagból áll. (Fully Qualified Domain Name) használható. Az FQDNA felhasználó számára könnyebben használható a név alapján történő címzés, ahol a sok számjegyből álló IP cím helyett egy karakterlánc, az FQDN (Fully Qualified Domain Name) használható. Az FQDN, azaz a teljes domén-név, amelyet a DNS (Domain Name System), vagyis a domén-név rendszer szerint képeznek, ugyanúgy hierarchikus felépítésű, mint az IP cím, formailag pedig több, egymástól ponttal elválasztott tagból áll., azaz a teljes domén-név, amelyet a DNSDomain Name System Domén-név rendszer Az FQDN-t, azaz a teljes domén-nevet eszerint képzik. A DNS tulajdonképpen egy olyan Internet adatbázis, amelyből az Interneten lévő gépek neve bármikor lekérdezhető. A neveket azért találták ki, mert az emberek könnyebben megjegyzik a szavakat, mint a látszólag értelmetlen számokat. A DNS hierarchikusan egymásra épülő szintekből áll: minden egyes szint egy úgynevezett tartománynak (domain) felel meg. A számítógépek Internet-címében szereplő pontok a különböző ilyen tartományokat választják el egymástól. A legfelső szintű tartományt az utolsó pont utáni név, az alacsonyabb szintű tartományokat pedig az előbbre lévő pontok utáni nevek együttesen jelölik. Az első pont előtti név az adott tartományon (hálózaton) belül lévő gépeket azonosítja. A tartományok elnevezése általában utal a tartomány jellegére, az alatta elhelyezkedő gépek tulajdonosára: edu: oktatási, mil: katonai, ISO3166 szabvány szerinti országmegjelölések (hu: Magyarország, ro: Románia),... A nevek és a számok egymásnak való megfeleltetését a DNS kiszolgálók vagy névkiszolgálók (name server) végzik. (Domain Name System), vagyis a domén-név rendszer szerint képeznek, ugyanúgy hierarchikus felépítésű, mint az IPAz Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás hoszt-tól a cél hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést. Az IP működése a következő: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részből áll: egy fejrészből és egy szövegrészből. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is. cím, formailag pedig több, egymástól ponttal elválasztott tagból áll.

Például az denes.clmc.topnet.ro címben az egyes tagok sorrendben a kiszolgálóA kiszolgálók (szerverek) olyan nagyteljesítményű programok, illetve számítógépek, amelyek különböző szolgáltatásokat biztosítanak a hálózat felhasználói számára. A szolgáltatások a kliensek segítségével vehetők igénybe. Azért nevezik kiszolgálóknak őket, mert a szolgáltatásokra irányuló kéréseket szolgálják ki. gépet, a hosztgépet , az aldomént azaz hálózati altartományt (clmc.topnet), végül pedig a domént, vagyis az adott ország globális hálózati tartományát (ro) határozzák meg. A hálózati altartomány, az aldoménTCP/IP protokollban címzésnél a domén-név egyik része az altartomány, amit aldomén vagy subnet kifejezéssel is megadnak. több tagot is tartalmazhat, de akár hiányozhat is a cím domén-név részéből.
A domén-név egyes részeit néha eltérő kifejezéssel adják meg: a hálózati tartomány domén vagy network, az altartomány aldoménTCP/IP protokollban címzésnél a domén-név egyik része az altartomány, amit aldomén vagy subnet kifejezéssel is megadnak. vagy subnetTCP/IP protokollban címzésnél a domén-név egyik része az altartomány, amit aldomén vagy subnet kifejezéssel is megadnak., a kiszolgálóA kiszolgálók (szerverek) olyan nagyteljesítményű programok, illetve számítógépek, amelyek különböző szolgáltatásokat biztosítanak a hálózat felhasználói számára. A szolgáltatások a kliensek segítségével vehetők igénybe. Azért nevezik kiszolgálóknak őket, mert a szolgáltatásokra irányuló kéréseket szolgálják ki. gép a hosztAzokat a számítógépeket amelyeket egy számítógépes rendszerben összekötünk hosztoknak (hoszt, gazdagép) nevezzük. Ezt magyarul gazdagépnek hívjuk, itt futnak a felhasználói programok, helyezkednek el az adatbázisok. vagy hoszt-address.

A domén-nevek használata az InternetNemzetközileg elfogadott, angol eredetű szó. Magyarul annyit tesz: hálózatok hálózata. Az egész világot körülölelő számítógép-hálózat,. Gyakori hivatkozás a net kifejezés is. Az Internet egy olyan hatalmas adatbázis, amely rengeteg számítógép-hálózatot fog össze. Ennek eredménye egyfajta kibertér, amely a valódi világ mellett egyfajta alternatív teret biztosít. Az Internet a számítógépek összekötéséből jött létre, hogy az egymástól teljesen különböző hálózatok egymással átlátszó módon tudjanak elektronikus leveleket cserélni, állományokat továbbítani. Az Internet úgynevezett TCP/IP alapú hálózat. Mivel ez a protokoll-készlet több hálózatnak is alapja, ezért a globális hálózatot helyi hálózatok, intranetek, különböző távolsági hálózatok alkotják. Mindeközben az adatok a legkülönfélébb fizikai közegekben utazhatnak telefonvonalak, különböző hálózati kábelek vagy kommunikációs műholdak segítségével. Röviden szólva: az Internet nem valami fizikai hálózat, hanem annak módja, ahogy az egymástól különböző hálózatokat összekötik avégből, hogy egymással kommunikálni tudjanak. Az Internet olyan gyorsan növekszik, hogy nem lenne értelme számokat megemlíteni, hiszen azok pár hónap múlva nem lennének helytállóak. Inkább csak az arányokkal érdemes foglalkozni. A növekedés, azaz az Internetbe kapcsolt számítógépek számának alakulása havonta 10-15 %-ot dönget. Mivel az Internet egymástól különböző hálózatokat köt össze, a felhasználó bátran választhat bármilyen eszközt a munkája elvégzéséhez, az adatokat a hálózaton keresztül egységesen tudja kezelni. Ma már elmondható, hogy az Internet a világ elektronikus postájává lépett elő. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók az üzeneteikre azonnali választ kaphatnak. Az Internetet felépítő és szabályozó protokollok mindenki számára hozzáférhetőek, ezeket rengeteg gyártó támogatja: mindez a hatékony szabványosítás eredményének is betudható. Egykor a Hálózat kizárólag csak a kutatók, oktatók és katonai intézmények számára volt elérhető. Ma már nagymértékben tart az Internet kommercializálódása, mivel sok cég ismeri fel, hogy enélkül lassan nem lehet megélni az üzleti életben. A legfontosabb adaléka azonban az, hogy az üzenetszórásos médiumokkal ellentétben itt a felhasználó választhatja meg, hogy milyen információt akar megszerezni. Ugyanígy bárkiből válhat információforrás. Biztosan előfordult már, hogy ön is ráakadt valami nagyon hasznos dologra az Interneten, legyen az program, információ vagy akár csak egy kis idézet. Mivel ezeknek általában nincs nagy kereskedelmi értékük, ezért üzenetszórásos csatornákon (televízió, rádió) nem valószínű hogy megtalálhatóak. Senki ne keresse az Internet központi épületét ! Ilyen nincs — és valószínűleg nem is lesz. Minden hálózat, amely az Internethez csatlakozik, önálló életet él. Ezen hálózatok csatlakoztatásának összehangolását, az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását, illetve a felmerülő mérnöki tevékenységeket az 1992 januárjában létrehozott, profitmentes Internet Society (ISOC) irányítja, amelynek bárki szabadon tagja lehet. Központja a Virginia, USA állambeli Restonban van. Sokszor elhangzik a kezdő Internetes felhasználóktól az a kérdés, hogy ki fizeti az Internetet ? Sokan úgy gondolják, hogy ingyenes. Nos, ez igaz is, meg nem is. Igaz annyiban, hogy az Internetre csatlakozott hálózattal rendelkező intézmények (legyen az oktatási, kereskedelmi vagy akár katonai jellegű) alkalmazottai a munkahelyükről ingyenesen férnek hozzá az Internethez. Nem igaz annyiban, hogy az egyes csatlakozó hálózatok saját maguk állják a működésükhöz szükséges anyagiakat. Az egyszerű mezei felhasználó általában fizet a helyi Internet-szolgáltató cégnek, akit pedig az adott ország nagy sebességű gerinchálózatát üzemeltető intézmény csapol meg anyagilag. A különböző országok a díjakat egymás között pedig nemzetközi szerződésekben rögzítik. számára némi járulékos munkát ad, hiszen egy adatcsomag továbbítás előtt a hosztcímből meg kell határozni a vele egyenértékű IPAz Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás hoszt-tól a cél hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést. Az IP működése a következő: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részből áll: egy fejrészből és egy szövegrészből. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is. címet, és a küldemény hosztcímét ezzel kell helyettesítenie.
Az összetartozó IPAz Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás hoszt-tól a cél hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést. Az IP működése a következő: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részből áll: egy fejrészből és egy szövegrészből. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is. címeket és hosztcímeket a hosztgép először a helyi címtáblázatban (host tableHelyi címtáblázat. Az összetartozó IP címeket és hosztcímeket a hosztgép először itt keresi.) keresi. Ha a keresés eredménytelen, a hosztgép az InternetNemzetközileg elfogadott, angol eredetű szó. Magyarul annyit tesz: hálózatok hálózata. Az egész világot körülölelő számítógép-hálózat,. Gyakori hivatkozás a net kifejezés is. Az Internet egy olyan hatalmas adatbázis, amely rengeteg számítógép-hálózatot fog össze. Ennek eredménye egyfajta kibertér, amely a valódi világ mellett egyfajta alternatív teret biztosít. Az Internet a számítógépek összekötéséből jött létre, hogy az egymástól teljesen különböző hálózatok egymással átlátszó módon tudjanak elektronikus leveleket cserélni, állományokat továbbítani. Az Internet úgynevezett TCP/IP alapú hálózat. Mivel ez a protokoll-készlet több hálózatnak is alapja, ezért a globális hálózatot helyi hálózatok, intranetek, különböző távolsági hálózatok alkotják. Mindeközben az adatok a legkülönfélébb fizikai közegekben utazhatnak telefonvonalak, különböző hálózati kábelek vagy kommunikációs műholdak segítségével. Röviden szólva: az Internet nem valami fizikai hálózat, hanem annak módja, ahogy az egymástól különböző hálózatokat összekötik avégből, hogy egymással kommunikálni tudjanak. Az Internet olyan gyorsan növekszik, hogy nem lenne értelme számokat megemlíteni, hiszen azok pár hónap múlva nem lennének helytállóak. Inkább csak az arányokkal érdemes foglalkozni. A növekedés, azaz az Internetbe kapcsolt számítógépek számának alakulása havonta 10-15 %-ot dönget. Mivel az Internet egymástól különböző hálózatokat köt össze, a felhasználó bátran választhat bármilyen eszközt a munkája elvégzéséhez, az adatokat a hálózaton keresztül egységesen tudja kezelni. Ma már elmondható, hogy az Internet a világ elektronikus postájává lépett elő. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók az üzeneteikre azonnali választ kaphatnak. Az Internetet felépítő és szabályozó protokollok mindenki számára hozzáférhetőek, ezeket rengeteg gyártó támogatja: mindez a hatékony szabványosítás eredményének is betudható. Egykor a Hálózat kizárólag csak a kutatók, oktatók és katonai intézmények számára volt elérhető. Ma már nagymértékben tart az Internet kommercializálódása, mivel sok cég ismeri fel, hogy enélkül lassan nem lehet megélni az üzleti életben. A legfontosabb adaléka azonban az, hogy az üzenetszórásos médiumokkal ellentétben itt a felhasználó választhatja meg, hogy milyen információt akar megszerezni. Ugyanígy bárkiből válhat információforrás. Biztosan előfordult már, hogy ön is ráakadt valami nagyon hasznos dologra az Interneten, legyen az program, információ vagy akár csak egy kis idézet. Mivel ezeknek általában nincs nagy kereskedelmi értékük, ezért üzenetszórásos csatornákon (televízió, rádió) nem valószínű hogy megtalálhatóak. Senki ne keresse az Internet központi épületét ! Ilyen nincs — és valószínűleg nem is lesz. Minden hálózat, amely az Internethez csatlakozik, önálló életet él. Ezen hálózatok csatlakoztatásának összehangolását, az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását, illetve a felmerülő mérnöki tevékenységeket az 1992 januárjában létrehozott, profitmentes Internet Society (ISOC) irányítja, amelynek bárki szabadon tagja lehet. Központja a Virginia, USA állambeli Restonban van. Sokszor elhangzik a kezdő Internetes felhasználóktól az a kérdés, hogy ki fizeti az Internetet ? Sokan úgy gondolják, hogy ingyenes. Nos, ez igaz is, meg nem is. Igaz annyiban, hogy az Internetre csatlakozott hálózattal rendelkező intézmények (legyen az oktatási, kereskedelmi vagy akár katonai jellegű) alkalmazottai a munkahelyükről ingyenesen férnek hozzá az Internethez. Nem igaz annyiban, hogy az egyes csatlakozó hálózatok saját maguk állják a működésükhöz szükséges anyagiakat. Az egyszerű mezei felhasználó általában fizet a helyi Internet-szolgáltató cégnek, akit pedig az adott ország nagy sebességű gerinchálózatát üzemeltető intézmény csapol meg anyagilag. A különböző országok a díjakat egymás között pedig nemzetközi szerződésekben rögzítik. valamelyik speciális szolgáltató-gépéhez, a névszolgáltatóhoz (Name Server-hez) fordul, amely az InternetNemzetközileg elfogadott, angol eredetű szó. Magyarul annyit tesz: hálózatok hálózata. Az egész világot körülölelő számítógép-hálózat,. Gyakori hivatkozás a net kifejezés is. Az Internet egy olyan hatalmas adatbázis, amely rengeteg számítógép-hálózatot fog össze. Ennek eredménye egyfajta kibertér, amely a valódi világ mellett egyfajta alternatív teret biztosít. Az Internet a számítógépek összekötéséből jött létre, hogy az egymástól teljesen különböző hálózatok egymással átlátszó módon tudjanak elektronikus leveleket cserélni, állományokat továbbítani. Az Internet úgynevezett TCP/IP alapú hálózat. Mivel ez a protokoll-készlet több hálózatnak is alapja, ezért a globális hálózatot helyi hálózatok, intranetek, különböző távolsági hálózatok alkotják. Mindeközben az adatok a legkülönfélébb fizikai közegekben utazhatnak telefonvonalak, különböző hálózati kábelek vagy kommunikációs műholdak segítségével. Röviden szólva: az Internet nem valami fizikai hálózat, hanem annak módja, ahogy az egymástól különböző hálózatokat összekötik avégből, hogy egymással kommunikálni tudjanak. Az Internet olyan gyorsan növekszik, hogy nem lenne értelme számokat megemlíteni, hiszen azok pár hónap múlva nem lennének helytállóak. Inkább csak az arányokkal érdemes foglalkozni. A növekedés, azaz az Internetbe kapcsolt számítógépek számának alakulása havonta 10-15 %-ot dönget. Mivel az Internet egymástól különböző hálózatokat köt össze, a felhasználó bátran választhat bármilyen eszközt a munkája elvégzéséhez, az adatokat a hálózaton keresztül egységesen tudja kezelni. Ma már elmondható, hogy az Internet a világ elektronikus postájává lépett elő. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók az üzeneteikre azonnali választ kaphatnak. Az Internetet felépítő és szabályozó protokollok mindenki számára hozzáférhetőek, ezeket rengeteg gyártó támogatja: mindez a hatékony szabványosítás eredményének is betudható. Egykor a Hálózat kizárólag csak a kutatók, oktatók és katonai intézmények számára volt elérhető. Ma már nagymértékben tart az Internet kommercializálódása, mivel sok cég ismeri fel, hogy enélkül lassan nem lehet megélni az üzleti életben. A legfontosabb adaléka azonban az, hogy az üzenetszórásos médiumokkal ellentétben itt a felhasználó választhatja meg, hogy milyen információt akar megszerezni. Ugyanígy bárkiből válhat információforrás. Biztosan előfordult már, hogy ön is ráakadt valami nagyon hasznos dologra az Interneten, legyen az program, információ vagy akár csak egy kis idézet. Mivel ezeknek általában nincs nagy kereskedelmi értékük, ezért üzenetszórásos csatornákon (televízió, rádió) nem valószínű hogy megtalálhatóak. Senki ne keresse az Internet központi épületét ! Ilyen nincs — és valószínűleg nem is lesz. Minden hálózat, amely az Internethez csatlakozik, önálló életet él. Ezen hálózatok csatlakoztatásának összehangolását, az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását, illetve a felmerülő mérnöki tevékenységeket az 1992 januárjában létrehozott, profitmentes Internet Society (ISOC) irányítja, amelynek bárki szabadon tagja lehet. Központja a Virginia, USA állambeli Restonban van. Sokszor elhangzik a kezdő Internetes felhasználóktól az a kérdés, hogy ki fizeti az Internetet ? Sokan úgy gondolják, hogy ingyenes. Nos, ez igaz is, meg nem is. Igaz annyiban, hogy az Internetre csatlakozott hálózattal rendelkező intézmények (legyen az oktatási, kereskedelmi vagy akár katonai jellegű) alkalmazottai a munkahelyükről ingyenesen férnek hozzá az Internethez. Nem igaz annyiban, hogy az egyes csatlakozó hálózatok saját maguk állják a működésükhöz szükséges anyagiakat. Az egyszerű mezei felhasználó általában fizet a helyi Internet-szolgáltató cégnek, akit pedig az adott ország nagy sebességű gerinchálózatát üzemeltető intézmény csapol meg anyagilag. A különböző országok a díjakat egymás között pedig nemzetközi szerződésekben rögzítik. gépeinek adatait tartalmazó, szabályos időközönként frissített sokszor hatalmas címtáblázatot kezeli. A címtáblázatokban a hostAzokat a számítógépeket amelyeket egy számítógépes rendszerben összekötünk hosztoknak (hoszt, gazdagép) nevezzük. Ezt magyarul gazdagépnek hívjuk, itt futnak a felhasználói programok, helyezkednek el az adatbázisok..aldomén.domén alakú hostcímhez a vele egyenértékű IPAz Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás hoszt-tól a cél hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést. Az IP működése a következő: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részből áll: egy fejrészből és egy szövegrészből. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is. cím, esetleg hivatkozási (alias) alak is tartozhat. Az IPAz Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás hoszt-tól a cél hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést. Az IP működése a következő: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részből áll: egy fejrészből és egy szövegrészből. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is. cím kérésekor azt is közölni kell a névszolgáltatóval, hogy az mire kell. Ha levelezéshez kérjük, akkor a névszolgáltatónévkiszolgáló névszolgáltató A domén-nevek használata az Internet számára némi járulékos munkát ad, hiszen egy adatcsomag továbbítás előtt a hosztcímből meg kell határozni a vele egyenértékű IP címet, és a küldemény hosztcímét ezzel kell helyettesítenie. Az összetartozó IP címeket és hostcímeket a hosztgép először a helyi címtáblázatban (host table) keresi. Ha a keresés eredménytelen, a hosztgép az Internet valamelyik speciális szolgáltató-gépéhez, a névszolgáltatóhoz (Name Server-hez) fordul, amely az Internet gépeinek adatait tartalmazó, szabályos időközönként frissített sokszor hatalmas címtáblázatot kezeli. A címtáblázatokban a host.aldomén.domén alakú hostcímhez a vele egyenértékű IP cím, esetleg hivatkozási (alias) alak is tartozhat. a névhez tartozó MX (Mail Exchange) adatrekordot adja vissza, különben a tényleges IPAz Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás hoszt-tól a cél hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést. Az IP működése a következő: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részből áll: egy fejrészből és egy szövegrészből. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is. címet.
Az esetek nagy többségében szerencsére nem kell a fenti lépések mindegyikét végrehajtani. A legfelső kiszolgálóA kiszolgálók (szerverek) olyan nagyteljesítményű programok, illetve számítógépek, amelyek különböző szolgáltatásokat biztosítanak a hálózat felhasználói számára. A szolgáltatások a kliensek segítségével vehetők igénybe. Azért nevezik kiszolgálóknak őket, mert a szolgáltatásokra irányuló kéréseket szolgálják ki. (gyökér) ugyanis egyben a legfelső szinten lévő tartományok (pl. hu) névkiszolgálójaként is szerepel. Tehát a gyökér kiszolgálóA kiszolgálók (szerverek) olyan nagyteljesítményű programok, illetve számítógépek, amelyek különböző szolgáltatásokat biztosítanak a hálózat felhasználói számára. A szolgáltatások a kliensek segítségével vehetők igénybe. Azért nevezik kiszolgálóknak őket, mert a szolgáltatásokra irányuló kéréseket szolgálják ki. felé irányuló egyetlen kérdéssel a MIT névkiszolgálójához lehet eljutni. Az alkalmazott szoftverek pedig a már feltett kérdésekre kapott válaszokra emlékeznek, az így megkapott domén név és a hozzá tartozó IPAz Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás hoszt-tól a cél hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést. Az IP működése a következő: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részből áll: egy fejrészből és egy szövegrészből. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is. cím eltárolódik. Persze minden ilyen információnak van egy megfelelő élettartama, amiAlternate Mark Inversion: - váltakozó 1 invertálás. A módszer nagyon hasonló az RZ módszerhez, de nullára szimmetrikus tápfeszültséget használ, így az egyenfeszültségű összetevője nulla. Minden 1-es-hez rendelt polaritás az előző 1-eshez rendelt ellentettje, a nulla szint jelöli a 0-át. Természetesen hosszú 0-s sorozatok esetén a szinkronizáció itt is problémás, de a bitbeszúrási módszer itt is használható. tipikusan pár napnak felel meg. Az élettartam lejárta után az információkat fel kell frissíteni, amivel az esetleges változások is nyomon követhetők. Az IPAz Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás hoszt-tól a cél hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést. Az IP működése a következő: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részből áll: egy fejrészből és egy szövegrészből. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is. cím — hosztcím átalakítást a TCPTransmission Control Protocol Amikor az ARPANET Internetté vált, amelyben már számos LAN, rádiós csomagszóró alhálózat; valamint több műholdas csatorna is működött, azaz a végpontok közötti átviteli megbízhatóság csökkent. Ezért egy új szállítási protokollt,- a TCP-t (Transmission Control Protocol - átvitel vezérlési protokoll) vezettek be. A TCP tervezésénél már figyelembe vették azt, hogy megbízhatatlan (az OSI terminológia szerint C típusú) alhálózatokkal is tudjon együttműködni. A TCP-vel együtt fejlesztették a hálózati réteg protokollját (IP) is. A TCP fogadja a tetszőleges hosszúságú üzeneteket a felhasználói folyamattól és azokat maximum 64 kbájtos darabokra vágja szét. Ezeket a darabokat egymástól független datagramokként küldi el. A <hálózati réteg sem azt nem garantálja, hogy a datagramokat helyesen kézbesíti, sem a megérkezett datagramok helyes sorrendjét. A TCP feladata az, hogy időzítéseket kezelve szükség szerint újraadja őket, illetve hogy helyes sorrendben rakja azokat össze az eredeti üzenetté. Minden TCP által elküldött bájtnak saját sorszáma van. A sorszámtartomány 32 bit széles, vagyis elegendően nagy ahhoz, hogy egy adott bájt sorszáma egyedi legyen./IP automatikusan végzi, de a hostAzokat a számítógépeket amelyeket egy számítógépes rendszerben összekötünk hosztoknak (hoszt, gazdagép) nevezzük. Ezt magyarul gazdagépnek hívjuk, itt futnak a felhasználói programok, helyezkednek el az adatbázisok. operációs rendszerOperating System – OS Olyan program, amely ellenőrzi a számítógép alapvető műveleteit, a periferiális egységeket, az adatszerkezeteket, lehetővé teszi a felhasználóval (operátor) történő kapcsolattartást, és programokat futtat. Kezdetben az egyes számítógép-típusokhoz külön operációs rendszereket írtak, de vannak elfogadott szabványok is (MS-DOS, UNIX), amelyek gyakorlatilag minden – arra fizikailag alkalmas – gépen futtathatók. parancs kiadásával mi is lekérdezhetjük egy ismert felhasználó számát. Az egyes hosztgépekhez nemcsak IPAz Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás hoszt-tól a cél hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést. Az IP működése a következő: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részből áll: egy fejrészből és egy szövegrészből. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is. cím vagy az azzal egyenértékű domén cím tartozik, hanem a hosztgépek a rajtuk futó alkalmazások eléréséhez tartozó portcímet (Application Selection AddressAngol szó, jelentése: cím. Az Interneten belül a számítógépeket, illetve a számítógépes erőforrásokat azonosító cím. A kapcsolódó gazdagépek (hosztok) millióinak egyedi IP címe, az Internet felhasználóinak pedig egyedi e-mail címe van, amely lehetőséget ad arra, hogy a levelesládákba elektronikus üzenetet lehessen küldeni. Az ilyen címeket a domén (domain) nevek rendszerének - másképpen tartományi névrendszernek - megfelelően használhatjuk.) is használnak. Ezért a címeket ki kell egészíteni az alkalmazás elérésére szolgáló portcímmel is:

hostcímHost address. Szintén a domén-névnél a kiszolgáló gépre használt kifejezés (ua. mint a host).:portcím

Míg az egyes hosztokat a hosztcímük egyértelműen meghatározzák, addig a hosztokat több felhasználó használja, tehát a hozzájuk kapcsolódó felhasználókat is meg kell különböztetnünk egymástól. Erre azok felhasználói neve (login- vagy felhasználónévMíg az egyes hosztokat a hosztcímük egyértelműen meghatározzák, addig a hosztokat több felhasználó használja, tehát a hozzájuk kapcsolódó felhasználókat is meg kell különböztetnünk egymástól. Erre azok felhasználói neve (login- vagy felhasználónév), vagyis az adott hoszton egyedi azonosító-név szolgál.), vagyis az adott hoszton egyedi azonosító-név szolgál. Egy személy InternetNemzetközileg elfogadott, angol eredetű szó. Magyarul annyit tesz: hálózatok hálózata. Az egész világot körülölelő számítógép-hálózat,. Gyakori hivatkozás a net kifejezés is. Az Internet egy olyan hatalmas adatbázis, amely rengeteg számítógép-hálózatot fog össze. Ennek eredménye egyfajta kibertér, amely a valódi világ mellett egyfajta alternatív teret biztosít. Az Internet a számítógépek összekötéséből jött létre, hogy az egymástól teljesen különböző hálózatok egymással átlátszó módon tudjanak elektronikus leveleket cserélni, állományokat továbbítani. Az Internet úgynevezett TCP/IP alapú hálózat. Mivel ez a protokoll-készlet több hálózatnak is alapja, ezért a globális hálózatot helyi hálózatok, intranetek, különböző távolsági hálózatok alkotják. Mindeközben az adatok a legkülönfélébb fizikai közegekben utazhatnak telefonvonalak, különböző hálózati kábelek vagy kommunikációs műholdak segítségével. Röviden szólva: az Internet nem valami fizikai hálózat, hanem annak módja, ahogy az egymástól különböző hálózatokat összekötik avégből, hogy egymással kommunikálni tudjanak. Az Internet olyan gyorsan növekszik, hogy nem lenne értelme számokat megemlíteni, hiszen azok pár hónap múlva nem lennének helytállóak. Inkább csak az arányokkal érdemes foglalkozni. A növekedés, azaz az Internetbe kapcsolt számítógépek számának alakulása havonta 10-15 %-ot dönget. Mivel az Internet egymástól különböző hálózatokat köt össze, a felhasználó bátran választhat bármilyen eszközt a munkája elvégzéséhez, az adatokat a hálózaton keresztül egységesen tudja kezelni. Ma már elmondható, hogy az Internet a világ elektronikus postájává lépett elő. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók az üzeneteikre azonnali választ kaphatnak. Az Internetet felépítő és szabályozó protokollok mindenki számára hozzáférhetőek, ezeket rengeteg gyártó támogatja: mindez a hatékony szabványosítás eredményének is betudható. Egykor a Hálózat kizárólag csak a kutatók, oktatók és katonai intézmények számára volt elérhető. Ma már nagymértékben tart az Internet kommercializálódása, mivel sok cég ismeri fel, hogy enélkül lassan nem lehet megélni az üzleti életben. A legfontosabb adaléka azonban az, hogy az üzenetszórásos médiumokkal ellentétben itt a felhasználó választhatja meg, hogy milyen információt akar megszerezni. Ugyanígy bárkiből válhat információforrás. Biztosan előfordult már, hogy ön is ráakadt valami nagyon hasznos dologra az Interneten, legyen az program, információ vagy akár csak egy kis idézet. Mivel ezeknek általában nincs nagy kereskedelmi értékük, ezért üzenetszórásos csatornákon (televízió, rádió) nem valószínű hogy megtalálhatóak. Senki ne keresse az Internet központi épületét ! Ilyen nincs — és valószínűleg nem is lesz. Minden hálózat, amely az Internethez csatlakozik, önálló életet él. Ezen hálózatok csatlakoztatásának összehangolását, az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását, illetve a felmerülő mérnöki tevékenységeket az 1992 januárjában létrehozott, profitmentes Internet Society (ISOC) irányítja, amelynek bárki szabadon tagja lehet. Központja a Virginia, USA állambeli Restonban van. Sokszor elhangzik a kezdő Internetes felhasználóktól az a kérdés, hogy ki fizeti az Internetet ? Sokan úgy gondolják, hogy ingyenes. Nos, ez igaz is, meg nem is. Igaz annyiban, hogy az Internetre csatlakozott hálózattal rendelkező intézmények (legyen az oktatási, kereskedelmi vagy akár katonai jellegű) alkalmazottai a munkahelyükről ingyenesen férnek hozzá az Internethez. Nem igaz annyiban, hogy az egyes csatlakozó hálózatok saját maguk állják a működésükhöz szükséges anyagiakat. Az egyszerű mezei felhasználó általában fizet a helyi Internet-szolgáltató cégnek, akit pedig az adott ország nagy sebességű gerinchálózatát üzemeltető intézmény csapol meg anyagilag. A különböző országok a díjakat egymás között pedig nemzetközi szerződésekben rögzítik. elérhető levelezési (E-mailElectronic mail A legalapvetőbb szolgáltatás, a legelső, amit az Interneten használtak, az elektronikus levelezés. Egy levelezőprogram (mail) segítségével szöveges állományt küldhetünk az Internet bármelyik felhasználójának. Ehhez az kell, hogy minden levelezőnek egyedi címe legyen, és a címzés is szabványos legyen. Egy felhasználó Email címe általánosan a következőképpen épül fel: felhasználói_név @ gépnév.domain_név.subdomain_név.ország(intézmény)azonosító Általánosan fogalmazva egy felhasználói név (username) és egy cím (domain) részből áll, a kettő között a @ jel található. Ez a "kukac" az angol "at" szót jelenti, vagyis arra utal, hogy ez a felhasználó HOL (melyik gépen) található meg. Első változatát az ARPANET valósította meg a hatvanas években. A rendszer minden használója rendelkezik egy postaládával (ez legtöbbször a számítógép merevlemeze), ahol a feladó tárolja, és ahonnan a címzett lehívhatja a neki szóló üzeneteket. Az üzenet lehet szöveges, de akár bináris állomány is. Az üzenet elküldéséhez szükség van egy levelezőprogramra, és ismernünk kell a címzett e-mail-címét is. Az elektronikus levelezés a mai napig az Internet legnépszerűbb szolgáltatása; népszerűségének okát is valószínűleg ebben kell keresni. Az ARPANET-et eredetileg ugyan az állományátvitel és a távoli bejelentkezés miatt hozták létre, de valójában az elektronikus levelezés szolgáltatása volt az, amely meggyőzte az illetékeseket, hogy az ARPANET nélkülözhetetlen. A telefonnal és a hagyományos postai levélszolgáltatással (snail mail, azaz csigaposta, utalva a "sebességére") összehasonlítva előnyei és hátrányai is vannak. A telefonhoz képest a legnagyobb előnye az, hogy elkerülhető vele a csiki-csuki játék, amikor is két ember napokig sikertelenül próbálja elérni egymást. Az előny itt azért jelentkezik, mert az elektronikus levelezés egy úgynevezett tárol-és-továbbít elvű rendszer: az elküldött üzenetet addig tárolja a címzett rendszere, amíg a címzett be nem jelentkezik. Igen ám, de mi a helyzet akkor, ha nem jelentkezik be? Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a címzett be szokott jelentkezni, akkor biztonságosabb a telefon, vagy a hagyományos levél. Az igaz, hogy az elektronikus levél nem olyan gyors, mint a telefon, de sokkal gyorsabb a postai szolgáltatásnál, ugyanis egy üzenet perceken belül a címzetthez érhet. Egy elektronikus levél két részre osztható: a fejlécben szerepel a feladó és a címzett címe, a feladás dátuma (másodpercre pontosan), a levél témája, illetve az, hogy a címzetten kívül kinek ment el még a levél. A levél másik része tartalmazza magát az üzenet szövegét. Az elektronikus üzenetekhez általában hozzá lehet csatolni különböző kiegészítéseket (képeket, hangállományokat, rajzokat, stb). Ennek módja nagymértékben függ a használt levelezőprogramtól. Az Interneten a levelezést a Simple Mail Transfer Protocol (SMTP, egyszerű postázó protokoll) vezérli, amely az üzenetek titkosításának lehetőségét sajnos nem tartalmazza. Ilyen irányú fejlesztések történnek az SMTP kiterjesztésére.) címe tehát két főrészből áll, és a következő alakú:

felhasználónév@hostAzokat a számítógépeket amelyeket egy számítógépes rendszerben összekötünk hosztoknak (hoszt, gazdagép) nevezzük. Ezt magyarul gazdagépnek hívjuk, itt futnak a felhasználói programok, helyezkednek el az adatbázisok..aldomén.domén

Hálózat elérési réteg

Jelenleg a legtöbb hálózatÁltalában hálózaton sok eszköz összekapcsolt együttesét értjük. így egy számítógépes hálózatban, nem meglepő módon, számítógépek vannak egymással fizikai kapcsolatban. Ez alatt persze nem azt kell érteni, hogy minden gép minden másikkal közvetlenül össze van drótozva, hanem azt, hogy elvileg mindegyikük fel tud építeni kapcsolatot bármelyik másikkal. A közvetlen fizikai kapcsolat inkább a helyi hálózatokra jellemző. Mire jó (egyáltalán jó-e) a hálózat? Legfőképpen arra, hogy az összekapcsolódás révén az információ áramlása felgyorsul. Hasznos a hálózat abban a tekintetben is, hogy a számítógépek összekapcsolásával az eredetileg egyedül álló, gyengébb teljesítményű gépek együtt egy nagy teljesítményű rendszert alkotnak, amelynek segítségével különböző feladatok oldhatók meg. Mindezek pedig kifejezetten előnyös tulajdonságok. fizikai és adatkapcsolati szinten EthernetA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól. kártyákat használ. Mivel az EthernetA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól. keretnek saját fejléce van, saját egyedi, 48 bites címzéssel rendelkezik, ezért az IPAz Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás hoszt-tól a cél hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést. Az IP működése a következő: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részből áll: egy fejrészből és egy szövegrészből. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is. csomagokat ilyen hálózaton közvetlenül nem lehet átvinni, be kell csomagolni. Minden EthernetA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól. keretnek egy 14 oktetes fejléce van, amely a forrás- és a célgép EthernetA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól. címét, valamint egy típuskódot tartalmaz. A hálózaton lévő gépek csak az olyan kereteket figyelik, amelyek célmezőjében a saját EthernetA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól. címüket, vagy a mindenkinek szóló körözvénycímet találnak. Minden számítógépnek van egy táblázata, amelyben felsorolja, hogy milyen EthernetA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól. cím milyen InternetNemzetközileg elfogadott, angol eredetű szó. Magyarul annyit tesz: hálózatok hálózata. Az egész világot körülölelő számítógép-hálózat,. Gyakori hivatkozás a net kifejezés is. Az Internet egy olyan hatalmas adatbázis, amely rengeteg számítógép-hálózatot fog össze. Ennek eredménye egyfajta kibertér, amely a valódi világ mellett egyfajta alternatív teret biztosít. Az Internet a számítógépek összekötéséből jött létre, hogy az egymástól teljesen különböző hálózatok egymással átlátszó módon tudjanak elektronikus leveleket cserélni, állományokat továbbítani. Az Internet úgynevezett TCP/IP alapú hálózat. Mivel ez a protokoll-készlet több hálózatnak is alapja, ezért a globális hálózatot helyi hálózatok, intranetek, különböző távolsági hálózatok alkotják. Mindeközben az adatok a legkülönfélébb fizikai közegekben utazhatnak telefonvonalak, különböző hálózati kábelek vagy kommunikációs műholdak segítségével. Röviden szólva: az Internet nem valami fizikai hálózat, hanem annak módja, ahogy az egymástól különböző hálózatokat összekötik avégből, hogy egymással kommunikálni tudjanak. Az Internet olyan gyorsan növekszik, hogy nem lenne értelme számokat megemlíteni, hiszen azok pár hónap múlva nem lennének helytállóak. Inkább csak az arányokkal érdemes foglalkozni. A növekedés, azaz az Internetbe kapcsolt számítógépek számának alakulása havonta 10-15 %-ot dönget. Mivel az Internet egymástól különböző hálózatokat köt össze, a felhasználó bátran választhat bármilyen eszközt a munkája elvégzéséhez, az adatokat a hálózaton keresztül egységesen tudja kezelni. Ma már elmondható, hogy az Internet a világ elektronikus postájává lépett elő. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók az üzeneteikre azonnali választ kaphatnak. Az Internetet felépítő és szabályozó protokollok mindenki számára hozzáférhetőek, ezeket rengeteg gyártó támogatja: mindez a hatékony szabványosítás eredményének is betudható. Egykor a Hálózat kizárólag csak a kutatók, oktatók és katonai intézmények számára volt elérhető. Ma már nagymértékben tart az Internet kommercializálódása, mivel sok cég ismeri fel, hogy enélkül lassan nem lehet megélni az üzleti életben. A legfontosabb adaléka azonban az, hogy az üzenetszórásos médiumokkal ellentétben itt a felhasználó választhatja meg, hogy milyen információt akar megszerezni. Ugyanígy bárkiből válhat információforrás. Biztosan előfordult már, hogy ön is ráakadt valami nagyon hasznos dologra az Interneten, legyen az program, információ vagy akár csak egy kis idézet. Mivel ezeknek általában nincs nagy kereskedelmi értékük, ezért üzenetszórásos csatornákon (televízió, rádió) nem valószínű hogy megtalálhatóak. Senki ne keresse az Internet központi épületét ! Ilyen nincs — és valószínűleg nem is lesz. Minden hálózat, amely az Internethez csatlakozik, önálló életet él. Ezen hálózatok csatlakoztatásának összehangolását, az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását, illetve a felmerülő mérnöki tevékenységeket az 1992 januárjában létrehozott, profitmentes Internet Society (ISOC) irányítja, amelynek bárki szabadon tagja lehet. Központja a Virginia, USA állambeli Restonban van. Sokszor elhangzik a kezdő Internetes felhasználóktól az a kérdés, hogy ki fizeti az Internetet ? Sokan úgy gondolják, hogy ingyenes. Nos, ez igaz is, meg nem is. Igaz annyiban, hogy az Internetre csatlakozott hálózattal rendelkező intézmények (legyen az oktatási, kereskedelmi vagy akár katonai jellegű) alkalmazottai a munkahelyükről ingyenesen férnek hozzá az Internethez. Nem igaz annyiban, hogy az egyes csatlakozó hálózatok saját maguk állják a működésükhöz szükséges anyagiakat. Az egyszerű mezei felhasználó általában fizet a helyi Internet-szolgáltató cégnek, akit pedig az adott ország nagy sebességű gerinchálózatát üzemeltető intézmény csapol meg anyagilag. A különböző országok a díjakat egymás között pedig nemzetközi szerződésekben rögzítik. címnek felel meg.
Ennek a táblázatnak a karbantartását a rendszer egy protokollA kommunikációnál használt szabályok és megállapodások összességét protokollnak (protocol) nevezzük., az ARPMinden számítógépnek a hálózaton van egy táblázata, amelyben felsorolja, hogy milyen Ethernet cím milyen Internet címnek felel meg. Ennek a táblázatnak a karbantartását a rendszer egy protokoll, az ARP (Address Resolution Protocol - címleképezési protokoll) segítségével végzi. (AddressAngol szó, jelentése: cím. Az Interneten belül a számítógépeket, illetve a számítógépes erőforrásokat azonosító cím. A kapcsolódó gazdagépek (hosztok) millióinak egyedi IP címe, az Internet felhasználóinak pedig egyedi e-mail címe van, amely lehetőséget ad arra, hogy a levelesládákba elektronikus üzenetet lehessen küldeni. Az ilyen címeket a domén (domain) nevek rendszerének - másképpen tartományi névrendszernek - megfelelően használhatjuk. Resolution Protocol – címleképezési protokollA kommunikációnál használt szabályok és megállapodások összességét protokollnak (protocol) nevezzük.) segítségével végzi.

Egy alhálózatban, amelyik EthernetA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól. összeköttetést használ, tegyük fel, hogy a 193.230.175.196 IPAz Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás hoszt-tól a cél hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést. Az IP működése a következő: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részből áll: egy fejrészből és egy szövegrészből. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is. című hosztról a 193.230.175.75 hoszttal szeretnénk kapcsolatba lépni. A kezdeményező 193.230.175.196 című hosztAzokat a számítógépeket amelyeket egy számítógépes rendszerben összekötünk hosztoknak (hoszt, gazdagép) nevezzük. Ezt magyarul gazdagépnek hívjuk, itt futnak a felhasználói programok, helyezkednek el az adatbázisok. megnézi, hogy szerepel-e a saját ARPMinden számítógépnek a hálózaton van egy táblázata, amelyben felsorolja, hogy milyen Ethernet cím milyen Internet címnek felel meg. Ennek a táblázatnak a karbantartását a rendszer egy protokoll, az ARP (Address Resolution Protocol - címleképezési protokoll) segítségével végzi. táblázatában a 193.230.175.75 címhez tartozó EthernetA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól. cím bejegyzés. Ha igen, akkor a datagramhoz egy EthernetA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól. fejlécet csatol, és elküldi. Ha azonban ilyen bejegyzés az ARPMinden számítógépnek a hálózaton van egy táblázata, amelyben felsorolja, hogy milyen Ethernet cím milyen Internet címnek felel meg. Ennek a táblázatnak a karbantartását a rendszer egy protokoll, az ARP (Address Resolution Protocol - címleképezési protokoll) segítségével végzi. táblázatban nincsen, akkor a csomagot nem lehet elküldeni, hiszen nincs meg az EthernetA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól. cím. Ekkor lép működésbe az ARPMinden számítógépnek a hálózaton van egy táblázata, amelyben felsorolja, hogy milyen Ethernet cím milyen Internet címnek felel meg. Ennek a táblázatnak a karbantartását a rendszer egy protokoll, az ARP (Address Resolution Protocol - címleképezési protokoll) segítségével végzi. protokollA kommunikációnál használt szabályok és megállapodások összességét protokollnak (protocol) nevezzük.. A 193.230.175.196 hosztAzokat a számítógépeket amelyeket egy számítógépes rendszerben összekötünk hosztoknak (hoszt, gazdagép) nevezzük. Ezt magyarul gazdagépnek hívjuk, itt futnak a felhasználói programok, helyezkednek el az adatbázisok. egy “a 193.230.175.75 EthernetA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól. cím kellene” tartalmú ARPMinden számítógépnek a hálózaton van egy táblázata, amelyben felsorolja, hogy milyen Ethernet cím milyen Internet címnek felel meg. Ennek a táblázatnak a karbantartását a rendszer egy protokoll, az ARP (Address Resolution Protocol - címleképezési protokoll) segítségével végzi. kérést ad ki az EthernetA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól. hálózatra.
Az adott hálózaton minden hosztAzokat a számítógépeket amelyeket egy számítógépes rendszerben összekötünk hosztoknak (hoszt, gazdagép) nevezzük. Ezt magyarul gazdagépnek hívjuk, itt futnak a felhasználói programok, helyezkednek el az adatbázisok. figyeli az ARPMinden számítógépnek a hálózaton van egy táblázata, amelyben felsorolja, hogy milyen Ethernet cím milyen Internet címnek felel meg. Ennek a táblázatnak a karbantartását a rendszer egy protokoll, az ARP (Address Resolution Protocol - címleképezési protokoll) segítségével végzi. kéréseket. Ha egy hosztAzokat a számítógépeket amelyeket egy számítógépes rendszerben összekötünk hosztoknak (hoszt, gazdagép) nevezzük. Ezt magyarul gazdagépnek hívjuk, itt futnak a felhasználói programok, helyezkednek el az adatbázisok. egy rá vonatkozó ARPMinden számítógépnek a hálózaton van egy táblázata, amelyben felsorolja, hogy milyen Ethernet cím milyen Internet címnek felel meg. Ennek a táblázatnak a karbantartását a rendszer egy protokoll, az ARP (Address Resolution Protocol - címleképezési protokoll) segítségével végzi. kérést kap, akkor válaszol rá. Ebben az esetben tehát a 193.230.175.75 hallja a kérést, és egy ARPMinden számítógépnek a hálózaton van egy táblázata, amelyben felsorolja, hogy milyen Ethernet cím milyen Internet címnek felel meg. Ennek a táblázatnak a karbantartását a rendszer egy protokoll, az ARP (Address Resolution Protocol - címleképezési protokoll) segítségével végzi. üzenetet küld válaszul a kérdezőnek, amelyben megadja a 193.230.175.75 IPAz Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás hoszt-tól a cél hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést. Az IP működése a következő: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részből áll: egy fejrészből és egy szövegrészből. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is. című gépben lévő kártya EthernetA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól. címét, pl.: 12:3:44:12:52:11. A kérést adó rendszer a kapott információt bejegyzi az ARPMinden számítógépnek a hálózaton van egy táblázata, amelyben felsorolja, hogy milyen Ethernet cím milyen Internet címnek felel meg. Ennek a táblázatnak a karbantartását a rendszer egy protokoll, az ARP (Address Resolution Protocol - címleképezési protokoll) segítségével végzi. táblázatába.
Abban az esetben, ha a kért IPAz Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás hoszt-tól a cél hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést. Az IP működése a következő: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részből áll: egy fejrészből és egy szövegrészből. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is. cím nincs a közös EthernetA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól. hálózatba kapcsolt hosztok között, akkor a külvilág felé kapcsolatot biztosító átjáróban (routerben) lévő EthernetA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól. kártyacímet felhasználva, oda kell küldeni az adott keretet.
A fentiekből nyilvánvaló, hogy az ARPMinden számítógépnek a hálózaton van egy táblázata, amelyben felsorolja, hogy milyen Ethernet cím milyen Internet címnek felel meg. Ennek a táblázatnak a karbantartását a rendszer egy protokoll, az ARP (Address Resolution Protocol - címleképezési protokoll) segítségével végzi. kéréseket tartalmazó kereteket üzenetszórás formájában kell a hálózatra kiadni. A kérés megfogalmazásához a csupa egyes bitből álló FF:FF:FF:FF:FF:FF EthernetA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól. címet használják. Megállapodás szerint az EthernetA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól. alapú hálózatok minden gépe figyeli az ilyen címre küldött kereteket.
Ez azt jelenti, hogy az ARPMinden számítógépnek a hálózaton van egy táblázata, amelyben felsorolja, hogy milyen Ethernet cím milyen Internet címnek felel meg. Ennek a táblázatnak a karbantartását a rendszer egy protokoll, az ARP (Address Resolution Protocol - címleképezési protokoll) segítségével végzi. kérést is látja mindegyikük. Minden egyes gép ellenőrzi, hogy a kérés rá vonatkozik-e. Ha igen, akkor választ küld. Ha nem, akkor egyszerűen nem veszi figyelembe. Az üzenetszórást jelző IPAz Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás hoszt-tól a cél hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést. Az IP működése a következő: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részből áll: egy fejrészből és egy szövegrészből. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is. című csomagokat (pl. 255.255.255.255 vagy 193.230.175.255) is csupa egyes bitből álló EthernetA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól. címre kell küldeni.
A címek mellett a fejlécben szerepel még egy, a használt protokollt azonosítóEgy adott szolgáltatás igénybevételének jogát biztosító karaktersorozatok együttese. A leggyakrabban ez egy bejelentkezési névnek felel meg, amellyel egy adott felhasználó arra a számítógépre jelentkezhet be, ahol felhasználóként szerepel. Az azonosítót, amely általában a bejelentkezési nevet és a jelszót együtt jelenti, a felhasználó a hálózati szolgáltatójától kapja. Ennek birtokában a minket megillető erőforrásokat használhatjuk. típuskód is. Ennek segítségével ugyanazon a hálózaton többfajta protokollkészlet használata is lehetséges: TCPTransmission Control Protocol Amikor az ARPANET Internetté vált, amelyben már számos LAN, rádiós csomagszóró alhálózat; valamint több műholdas csatorna is működött, azaz a végpontok közötti átviteli megbízhatóság csökkent. Ezért egy új szállítási protokollt,- a TCP-t (Transmission Control Protocol - átvitel vezérlési protokoll) vezettek be. A TCP tervezésénél már figyelembe vették azt, hogy megbízhatatlan (az OSI terminológia szerint C típusú) alhálózatokkal is tudjon együttműködni. A TCP-vel együtt fejlesztették a hálózati réteg protokollját (IP) is. A TCP fogadja a tetszőleges hosszúságú üzeneteket a felhasználói folyamattól és azokat maximum 64 kbájtos darabokra vágja szét. Ezeket a darabokat egymástól független datagramokként küldi el. A <hálózati réteg sem azt nem garantálja, hogy a datagramokat helyesen kézbesíti, sem a megérkezett datagramok helyes sorrendjét. A TCP feladata az, hogy időzítéseket kezelve szükség szerint újraadja őket, illetve hogy helyes sorrendben rakja azokat össze az eredeti üzenetté. Minden TCP által elküldött bájtnak saját sorszáma van. A sorszámtartomány 32 bit széles, vagyis elegendően nagy ahhoz, hogy egy adott bájt sorszáma egyedi legyen./IP, DECnet, Xerox, NS stb… Ezen protokollok mindegyike különböző értéket helyez a típus mezőbe. A csomag végén az ellenőrzőösszeg található, amely az egész csomagra vonatkozik. Az EthernetA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól. keretAngol szó, jelentése: keret. A frame a HTML egyik eleme, amely a hipertextes dokumentumok megjelenési formáját bővíti azáltal, hogy a böngészőprogramok által láttatott felületet több, egymástól független részre — keretre — bontja. Az egész ahhoz hasonlítható, amikor egy lapot több részre osztunk, hogy a különböző témájú anyagok ne follyanak egybe. Minden egyes ilyen keret több tulajdonsággal rendelkezik: • A többi frame-től függetlenül tölthet le honlapokat, illetve egyéb dokumentumokat.
• Nevet lehet neki adni, hogy így más honlapról lehessen rá hivatkozni.
• A keret mérete dinamikusan változik annak függvényében, hogy mekkora a böngészőprogram által előállított felület — mekkora a lap mérete. Megengedheti azt is, hogy a felhasználó saját maga állítsa be, illetve változtassa a méretét.
tehát így néz ki:

Az ilyen módon “burkolt” (encapsuleted) keretek megérkezése után az egyes fejléceket leszedi a megfelelő protokollA kommunikációnál használt szabályok és megállapodások összességét protokollnak (protocol) nevezzük.. Az EthernetA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól. interfészAngol szó, magyarul csatolófelület, csatlakozási felület, illetve illesztőfelület kifejezésekkel illetik. Az interface egy olyan eszköz, illetve illesztési felület, amelynek segítségével két különböző hardver- vagy szoftvereszköz közötti kommunikációt valósíthatunk meg. A csatolófelület feladata például az összekapcsoláshoz felhasznált jelrendszer értelmezése is. az EthernetA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól. fejlécet és az EthernetA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól. ellenőrzőösszeget szedi le. Ezek után ellenőrzi a protokollra utaló típuskódot. Ha az IP-re mutat, akkor a datagramot átadja az IP-nek, amely a protokollA kommunikációnál használt szabályok és megállapodások összességét protokollnak (protocol) nevezzük. mező tartalmát megvizsgálja. Itt általában azt találja, hogy TCPTransmission Control Protocol Amikor az ARPANET Internetté vált, amelyben már számos LAN, rádiós csomagszóró alhálózat; valamint több műholdas csatorna is működött, azaz a végpontok közötti átviteli megbízhatóság csökkent. Ezért egy új szállítási protokollt,- a TCP-t (Transmission Control Protocol - átvitel vezérlési protokoll) vezettek be. A TCP tervezésénél már figyelembe vették azt, hogy megbízhatatlan (az OSI terminológia szerint C típusú) alhálózatokkal is tudjon együttműködni. A TCP-vel együtt fejlesztették a hálózati réteg protokollját (IP) is. A TCP fogadja a tetszőleges hosszúságú üzeneteket a felhasználói folyamattól és azokat maximum 64 kbájtos darabokra vágja szét. Ezeket a darabokat egymástól független datagramokként küldi el. A <hálózati réteg sem azt nem garantálja, hogy a datagramokat helyesen kézbesíti, sem a megérkezett datagramok helyes sorrendjét. A TCP feladata az, hogy időzítéseket kezelve szükség szerint újraadja őket, illetve hogy helyes sorrendben rakja azokat össze az eredeti üzenetté. Minden TCP által elküldött bájtnak saját sorszáma van. A sorszámtartomány 32 bit széles, vagyis elegendően nagy ahhoz, hogy egy adott bájt sorszáma egyedi legyen., ezért a datagramot a TCP-nek adja át. A TCPTransmission Control Protocol Amikor az ARPANET Internetté vált, amelyben már számos LAN, rádiós csomagszóró alhálózat; valamint több műholdas csatorna is működött, azaz a végpontok közötti átviteli megbízhatóság csökkent. Ezért egy új szállítási protokollt,- a TCP-t (Transmission Control Protocol - átvitel vezérlési protokoll) vezettek be. A TCP tervezésénél már figyelembe vették azt, hogy megbízhatatlan (az OSI terminológia szerint C típusú) alhálózatokkal is tudjon együttműködni. A TCP-vel együtt fejlesztették a hálózati réteg protokollját (IP) is. A TCP fogadja a tetszőleges hosszúságú üzeneteket a felhasználói folyamattól és azokat maximum 64 kbájtos darabokra vágja szét. Ezeket a darabokat egymástól független datagramokként küldi el. A <hálózati réteg sem azt nem garantálja, hogy a datagramokat helyesen kézbesíti, sem a megérkezett datagramok helyes sorrendjét. A TCP feladata az, hogy időzítéseket kezelve szükség szerint újraadja őket, illetve hogy helyes sorrendben rakja azokat össze az eredeti üzenetté. Minden TCP által elküldött bájtnak saját sorszáma van. A sorszámtartomány 32 bit széles, vagyis elegendően nagy ahhoz, hogy egy adott bájt sorszáma egyedi legyen. a Sorszám mező tartalma és egyéb információk alapján állítja össze az eredeti állományt. Létezik az ARPMinden számítógépnek a hálózaton van egy táblázata, amelyben felsorolja, hogy milyen Ethernet cím milyen Internet címnek felel meg. Ennek a táblázatnak a karbantartását a rendszer egy protokoll, az ARP (Address Resolution Protocol - címleképezési protokoll) segítségével végzi. protokollA kommunikációnál használt szabályok és megállapodások összességét protokollnak (protocol) nevezzük. fordítottja, a RARPReverse Address Resolution Protocol Az ARP protokoll fordítottja, amely olyan táblázattal dolgozik, amelyben az van felsorolva, hogy milyen IP cím milyen ETHERNET címnek felel meg. (Reverse AddressAngol szó, jelentése: cím. Az Interneten belül a számítógépeket, illetve a számítógépes erőforrásokat azonosító cím. A kapcsolódó gazdagépek (hosztok) millióinak egyedi IP címe, az Internet felhasználóinak pedig egyedi e-mail címe van, amely lehetőséget ad arra, hogy a levelesládákba elektronikus üzenetet lehessen küldeni. Az ilyen címeket a domén (domain) nevek rendszerének - másképpen tartományi névrendszernek - megfelelően használhatjuk. Resolution Protocol) amely olyan táblázattal dolgozik, amelyben az van felsorolva, hogy milyen IPAz Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás hoszt-tól a cél hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést. Az IP működése a következő: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részből áll: egy fejrészből és egy szövegrészből. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is. cím milyen EthernetA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól. címnek felel meg.

Foglaljuk össze a lényeget még egyszer!

Az információInformációnak nevezünk mindent, amit a rendelkezésünkre álló adatokból nyerünk. Az információ olyan tény, amelynek megismerésekor olyan tudásra teszünk szert, ami addig nem volt a birtokunkban. Az információ legkisebb egysége a bit. A számítástechnikában a programok is 1 bites információkból épülnek fel. datagramban terjed. A datagramA TCP/IP protokollban az információ datagramban terjed. A datagram (csomag) az üzenetben elküldött adatok összessége. Minden datagram a hálózatban egyedi módon terjed. Ezen csomagok továbbítására két protokoll, a TCP és az IP szolgál. A TCP (Transmission Control Protocol) végzi az üzenetek datagramokra darabolását, míg a másik oldalon az összerakást. Kezeli az esetleges elvesző csomagok újrakérését és a sorrendváltozást. Az IP (Internet Protocol) az egyedi datagramok továbbításáért felelős. (csomag) az üzenetben elküldött adatok összessége. Minden datagramA TCP/IP protokollban az információ datagramban terjed. A datagram (csomag) az üzenetben elküldött adatok összessége. Minden datagram a hálózatban egyedi módon terjed. Ezen csomagok továbbítására két protokoll, a TCP és az IP szolgál. A TCP (Transmission Control Protocol) végzi az üzenetek datagramokra darabolását, míg a másik oldalon az összerakást. Kezeli az esetleges elvesző csomagok újrakérését és a sorrendváltozást. Az IP (Internet Protocol) az egyedi datagramok továbbításáért felelős. a hálózatban egyedi módon terjed. Ezen csomagok továbbítására két protokollA kommunikációnál használt szabályok és megállapodások összességét protokollnak (protocol) nevezzük., a TCPTransmission Control Protocol Amikor az ARPANET Internetté vált, amelyben már számos LAN, rádiós csomagszóró alhálózat; valamint több műholdas csatorna is működött, azaz a végpontok közötti átviteli megbízhatóság csökkent. Ezért egy új szállítási protokollt,- a TCP-t (Transmission Control Protocol - átvitel vezérlési protokoll) vezettek be. A TCP tervezésénél már figyelembe vették azt, hogy megbízhatatlan (az OSI terminológia szerint C típusú) alhálózatokkal is tudjon együttműködni. A TCP-vel együtt fejlesztették a hálózati réteg protokollját (IP) is. A TCP fogadja a tetszőleges hosszúságú üzeneteket a felhasználói folyamattól és azokat maximum 64 kbájtos darabokra vágja szét. Ezeket a darabokat egymástól független datagramokként küldi el. A <hálózati réteg sem azt nem garantálja, hogy a datagramokat helyesen kézbesíti, sem a megérkezett datagramok helyes sorrendjét. A TCP feladata az, hogy időzítéseket kezelve szükség szerint újraadja őket, illetve hogy helyes sorrendben rakja azokat össze az eredeti üzenetté. Minden TCP által elküldött bájtnak saját sorszáma van. A sorszámtartomány 32 bit széles, vagyis elegendően nagy ahhoz, hogy egy adott bájt sorszáma egyedi legyen. és az IPAz Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás hoszt-tól a cél hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést. Az IP működése a következő: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részből áll: egy fejrészből és egy szövegrészből. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is. szolgál. A TCPTransmission Control Protocol Amikor az ARPANET Internetté vált, amelyben már számos LAN, rádiós csomagszóró alhálózat; valamint több műholdas csatorna is működött, azaz a végpontok közötti átviteli megbízhatóság csökkent. Ezért egy új szállítási protokollt,- a TCP-t (Transmission Control Protocol - átvitel vezérlési protokoll) vezettek be. A TCP tervezésénél már figyelembe vették azt, hogy megbízhatatlan (az OSI terminológia szerint C típusú) alhálózatokkal is tudjon együttműködni. A TCP-vel együtt fejlesztették a hálózati réteg protokollját (IP) is. A TCP fogadja a tetszőleges hosszúságú üzeneteket a felhasználói folyamattól és azokat maximum 64 kbájtos darabokra vágja szét. Ezeket a darabokat egymástól független datagramokként küldi el. A <hálózati réteg sem azt nem garantálja, hogy a datagramokat helyesen kézbesíti, sem a megérkezett datagramok helyes sorrendjét. A TCP feladata az, hogy időzítéseket kezelve szükség szerint újraadja őket, illetve hogy helyes sorrendben rakja azokat össze az eredeti üzenetté. Minden TCP által elküldött bájtnak saját sorszáma van. A sorszámtartomány 32 bit széles, vagyis elegendően nagy ahhoz, hogy egy adott bájt sorszáma egyedi legyen. (Transmission Control ProtocolTransmission Control Protocol Amikor az ARPANET Internetté vált, amelyben már számos LAN, rádiós csomagszóró alhálózat; valamint több műholdas csatorna is működött, azaz a végpontok közötti átviteli megbízhatóság csökkent. Ezért egy új szállítási protokollt,- a TCP-t (Transmission Control Protocol - átvitel vezérlési protokoll) vezettek be. A TCP tervezésénél már figyelembe vették azt, hogy megbízhatatlan (az OSI terminológia szerint C típusú) alhálózatokkal is tudjon együttműködni. A TCP-vel együtt fejlesztették a hálózati réteg protokollját (IP) is. A TCP fogadja a tetszőleges hosszúságú üzeneteket a felhasználói folyamattól és azokat maximum 64 kbájtos darabokra vágja szét. Ezeket a darabokat egymástól független datagramokként küldi el. A <hálózati réteg sem azt nem garantálja, hogy a datagramokat helyesen kézbesíti, sem a megérkezett datagramok helyes sorrendjét. A TCP feladata az, hogy időzítéseket kezelve szükség szerint újraadja őket, illetve hogy helyes sorrendben rakja azokat össze az eredeti üzenetté. Minden TCP által elküldött bájtnak saját sorszáma van. A sorszámtartomány 32 bit széles, vagyis elegendően nagy ahhoz, hogy egy adott bájt sorszáma egyedi legyen.) végzi az üzenetek datagramokra darabolását, míg a másik oldalon az összerakást. Kezeli az esetleges elvesző csomagok újrakérését és a sorrendváltozást. Az IPAz Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás hoszt-tól a cél hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést. Az IP működése a következő: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részből áll: egy fejrészből és egy szövegrészből. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is. (InternetNemzetközileg elfogadott, angol eredetű szó. Magyarul annyit tesz: hálózatok hálózata. Az egész világot körülölelő számítógép-hálózat,. Gyakori hivatkozás a net kifejezés is. Az Internet egy olyan hatalmas adatbázis, amely rengeteg számítógép-hálózatot fog össze. Ennek eredménye egyfajta kibertér, amely a valódi világ mellett egyfajta alternatív teret biztosít. Az Internet a számítógépek összekötéséből jött létre, hogy az egymástól teljesen különböző hálózatok egymással átlátszó módon tudjanak elektronikus leveleket cserélni, állományokat továbbítani. Az Internet úgynevezett TCP/IP alapú hálózat. Mivel ez a protokoll-készlet több hálózatnak is alapja, ezért a globális hálózatot helyi hálózatok, intranetek, különböző távolsági hálózatok alkotják. Mindeközben az adatok a legkülönfélébb fizikai közegekben utazhatnak telefonvonalak, különböző hálózati kábelek vagy kommunikációs műholdak segítségével. Röviden szólva: az Internet nem valami fizikai hálózat, hanem annak módja, ahogy az egymástól különböző hálózatokat összekötik avégből, hogy egymással kommunikálni tudjanak. Az Internet olyan gyorsan növekszik, hogy nem lenne értelme számokat megemlíteni, hiszen azok pár hónap múlva nem lennének helytállóak. Inkább csak az arányokkal érdemes foglalkozni. A növekedés, azaz az Internetbe kapcsolt számítógépek számának alakulása havonta 10-15 %-ot dönget. Mivel az Internet egymástól különböző hálózatokat köt össze, a felhasználó bátran választhat bármilyen eszközt a munkája elvégzéséhez, az adatokat a hálózaton keresztül egységesen tudja kezelni. Ma már elmondható, hogy az Internet a világ elektronikus postájává lépett elő. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók az üzeneteikre azonnali választ kaphatnak. Az Internetet felépítő és szabályozó protokollok mindenki számára hozzáférhetőek, ezeket rengeteg gyártó támogatja: mindez a hatékony szabványosítás eredményének is betudható. Egykor a Hálózat kizárólag csak a kutatók, oktatók és katonai intézmények számára volt elérhető. Ma már nagymértékben tart az Internet kommercializálódása, mivel sok cég ismeri fel, hogy enélkül lassan nem lehet megélni az üzleti életben. A legfontosabb adaléka azonban az, hogy az üzenetszórásos médiumokkal ellentétben itt a felhasználó választhatja meg, hogy milyen információt akar megszerezni. Ugyanígy bárkiből válhat információforrás. Biztosan előfordult már, hogy ön is ráakadt valami nagyon hasznos dologra az Interneten, legyen az program, információ vagy akár csak egy kis idézet. Mivel ezeknek általában nincs nagy kereskedelmi értékük, ezért üzenetszórásos csatornákon (televízió, rádió) nem valószínű hogy megtalálhatóak. Senki ne keresse az Internet központi épületét ! Ilyen nincs — és valószínűleg nem is lesz. Minden hálózat, amely az Internethez csatlakozik, önálló életet él. Ezen hálózatok csatlakoztatásának összehangolását, az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását, illetve a felmerülő mérnöki tevékenységeket az 1992 januárjában létrehozott, profitmentes Internet Society (ISOC) irányítja, amelynek bárki szabadon tagja lehet. Központja a Virginia, USA állambeli Restonban van. Sokszor elhangzik a kezdő Internetes felhasználóktól az a kérdés, hogy ki fizeti az Internetet ? Sokan úgy gondolják, hogy ingyenes. Nos, ez igaz is, meg nem is. Igaz annyiban, hogy az Internetre csatlakozott hálózattal rendelkező intézmények (legyen az oktatási, kereskedelmi vagy akár katonai jellegű) alkalmazottai a munkahelyükről ingyenesen férnek hozzá az Internethez. Nem igaz annyiban, hogy az egyes csatlakozó hálózatok saját maguk állják a működésükhöz szükséges anyagiakat. Az egyszerű mezei felhasználó általában fizet a helyi Internet-szolgáltató cégnek, akit pedig az adott ország nagy sebességű gerinchálózatát üzemeltető intézmény csapol meg anyagilag. A különböző országok a díjakat egymás között pedig nemzetközi szerződésekben rögzítik. Protocol) az egyedi datagramok továbbításáért felelős. Pédául ha egy adathalmazt akarunk a hálózaton átvinni:

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

a TCPTransmission Control Protocol Amikor az ARPANET Internetté vált, amelyben már számos LAN, rádiós csomagszóró alhálózat; valamint több műholdas csatorna is működött, azaz a végpontok közötti átviteli megbízhatóság csökkent. Ezért egy új szállítási protokollt,- a TCP-t (Transmission Control Protocol - átvitel vezérlési protokoll) vezettek be. A TCP tervezésénél már figyelembe vették azt, hogy megbízhatatlan (az OSI terminológia szerint C típusú) alhálózatokkal is tudjon együttműködni. A TCP-vel együtt fejlesztették a hálózati réteg protokollját (IP) is. A TCP fogadja a tetszőleges hosszúságú üzeneteket a felhasználói folyamattól és azokat maximum 64 kbájtos darabokra vágja szét. Ezeket a darabokat egymástól független datagramokként küldi el. A <hálózati réteg sem azt nem garantálja, hogy a datagramokat helyesen kézbesíti, sem a megérkezett datagramok helyes sorrendjét. A TCP feladata az, hogy időzítéseket kezelve szükség szerint újraadja őket, illetve hogy helyes sorrendben rakja azokat össze az eredeti üzenetté. Minden TCP által elküldött bájtnak saját sorszáma van. A sorszámtartomány 32 bit széles, vagyis elegendően nagy ahhoz, hogy egy adott bájt sorszáma egyedi legyen. ezt datagramokká darabolja:

xxx xxx xxx xxx xxx xxx xxx xxx xxx xxx xxx

a TCPTransmission Control Protocol Amikor az ARPANET Internetté vált, amelyben már számos LAN, rádiós csomagszóró alhálózat; valamint több műholdas csatorna is működött, azaz a végpontok közötti átviteli megbízhatóság csökkent. Ezért egy új szállítási protokollt,- a TCP-t (Transmission Control Protocol - átvitel vezérlési protokoll) vezettek be. A TCP tervezésénél már figyelembe vették azt, hogy megbízhatatlan (az OSI terminológia szerint C típusú) alhálózatokkal is tudjon együttműködni. A TCP-vel együtt fejlesztették a hálózati réteg protokollját (IP) is. A TCP fogadja a tetszőleges hosszúságú üzeneteket a felhasználói folyamattól és azokat maximum 64 kbájtos darabokra vágja szét. Ezeket a darabokat egymástól független datagramokként küldi el. A <hálózati réteg sem azt nem garantálja, hogy a datagramokat helyesen kézbesíti, sem a megérkezett datagramok helyes sorrendjét. A TCP feladata az, hogy időzítéseket kezelve szükség szerint újraadja őket, illetve hogy helyes sorrendben rakja azokat össze az eredeti üzenetté. Minden TCP által elküldött bájtnak saját sorszáma van. A sorszámtartomány 32 bit széles, vagyis elegendően nagy ahhoz, hogy egy adott bájt sorszáma egyedi legyen. minden datagramA TCP/IP protokollban az információ datagramban terjed. A datagram (csomag) az üzenetben elküldött adatok összessége. Minden datagram a hálózatban egyedi módon terjed. Ezen csomagok továbbítására két protokoll, a TCP és az IP szolgál. A TCP (Transmission Control Protocol) végzi az üzenetek datagramokra darabolását, míg a másik oldalon az összerakást. Kezeli az esetleges elvesző csomagok újrakérését és a sorrendváltozást. Az IP (Internet Protocol) az egyedi datagramok továbbításáért felelős. elejére egy fejlécet rak (T=FEJ(TCPTransmission Control Protocol Amikor az ARPANET Internetté vált, amelyben már számos LAN, rádiós csomagszóró alhálózat; valamint több műholdas csatorna is működött, azaz a végpontok közötti átviteli megbízhatóság csökkent. Ezért egy új szállítási protokollt,- a TCP-t (Transmission Control Protocol - átvitel vezérlési protokoll) vezettek be. A TCP tervezésénél már figyelembe vették azt, hogy megbízhatatlan (az OSI terminológia szerint C típusú) alhálózatokkal is tudjon együttműködni. A TCP-vel együtt fejlesztették a hálózati réteg protokollját (IP) is. A TCP fogadja a tetszőleges hosszúságú üzeneteket a felhasználói folyamattól és azokat maximum 64 kbájtos darabokra vágja szét. Ezeket a darabokat egymástól független datagramokként küldi el. A <hálózati réteg sem azt nem garantálja, hogy a datagramokat helyesen kézbesíti, sem a megérkezett datagramok helyes sorrendjét. A TCP feladata az, hogy időzítéseket kezelve szükség szerint újraadja őket, illetve hogy helyes sorrendben rakja azokat össze az eredeti üzenetté. Minden TCP által elküldött bájtnak saját sorszáma van. A sorszámtartomány 32 bit széles, vagyis elegendően nagy ahhoz, hogy egy adott bájt sorszáma egyedi legyen.)) amiAlternate Mark Inversion: - váltakozó 1 invertálás. A módszer nagyon hasonló az RZ módszerhez, de nullára szimmetrikus tápfeszültséget használ, így az egyenfeszültségű összetevője nulla. Minden 1-es-hez rendelt polaritás az előző 1-eshez rendelt ellentettje, a nulla szint jelöli a 0-át. Természetesen hosszú 0-s sorozatok esetén a szinkronizáció itt is problémás, de a bitbeszúrási módszer itt is használható. tartalmazza a forrás és a célprocessz portA port hálózatra kötött számítógépek egymással való kommunikációjának csatlakozási pontja. Ez a fogalom az internet, illetve az Unix operációs rendszerek megjelenésével terjedt el. Lényege, hogy egy kiszolgáló gép különböző szolgáltatásait a gépen definiált különböző portokra (kapuk) csatlakozva érhetjük el. A rácsatlakozás persze nem fizikai, hanem logikai értelemben történik. Minden szolgáltatásnak egyedi portszáma van, amelyet szabvány rögzít. Olyan ez, mint amikor a felvonóval egy adott emeletre szeretnénk feljutni. A sikeres kommunikációhoz a kliens oldal is kap egy portszámot, amire az a kikötés vonatkozik, hogy nem lehet semmilyen szolgáltatás, vagy más kliens által már lefoglalt port száma. címét a sorozatszámot, és az ellenőrző összeget.

Txxx Txxx Txxx Txxx Txxx Txxx Txxx

ezt adja tovább az IP-nek a cél Internet  címével együtt. Az IPAz Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás hoszt-tól a cél hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést. Az IP működése a következő: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részből áll: egy fejrészből és egy szövegrészből. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is. ebből és a helyi Internet  címből újabb fejlécet képez (I=FEJ(IPAz Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás hoszt-tól a cél hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést. Az IP működése a következő: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részből áll: egy fejrészből és egy szövegrészből. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is.)) :

ITxxx ITxxx ITxxx ITxxx ITxxx ITxxx ITxxx

A hálózatÁltalában hálózaton sok eszköz összekapcsolt együttesét értjük. így egy számítógépes hálózatban, nem meglepő módon, számítógépek vannak egymással fizikai kapcsolatban. Ez alatt persze nem azt kell érteni, hogy minden gép minden másikkal közvetlenül össze van drótozva, hanem azt, hogy elvileg mindegyikük fel tud építeni kapcsolatot bármelyik másikkal. A közvetlen fizikai kapcsolat inkább a helyi hálózatokra jellemző. Mire jó (egyáltalán jó-e) a hálózat? Legfőképpen arra, hogy az összekapcsolódás révén az információ áramlása felgyorsul. Hasznos a hálózat abban a tekintetben is, hogy a számítógépek összekapcsolásával az eredetileg egyedül álló, gyengébb teljesítményű gépek együtt egy nagy teljesítményű rendszert alkotnak, amelynek segítségével különböző feladatok oldhatók meg. Mindezek pedig kifejezetten előnyös tulajdonságok. elérési szintA mai modern számítógép-hálózatok tervezését struktúrális módszerrel végzik, azaz a hálózat egyes részeit rétegekbe (layer) vagy más néven szintekbe (level) szervezik, amelyik mindegyike az előzőre épül., (amely lényegében a fizikai és adatkapcsolati szintnek felel meg) sokféle lehet (pl. soros vonal, X25, vagy EthernetA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól.), de minden változata keretekkel dolgozik. Az EthernetA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól. saját fejlécét (a két ETHERNETA Xerox-cég által kifejlesztett helyi hálózati technológia, mely 10 Mbps névleges adatátviteli sebességet biztosít, koaxiális (árnyékolt) kábelen, vagy árnyékolatlan csavart érpáron. Továbbfejlesztett változataival már 100 Mbps (Fast Ethernet) és 1-10 Gbps (Gigabit Ethernet) sebességet is el lehet érni, ehhez azonban már üvegszálas összeköttetés kell. Az Ethernet-hálózatoknak többféle topológiája ismert (10BASE2, 10BASE5, 10BASE-T, 100BASE-T), amelyek nemcsak az adatátviteli sebességekben, hanem a kábel maximális hosszában is különböznek egymástól. címmel) és a “C” ellenőrző összeget szúrja be a csomagba:

EITxxxC EITxxxC EITxxxC EITxxxC EITxxxC EITxxxC

A fogadó oldal ezeket sorban egymásután leszedi, ha IPAz Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás hoszt-tól a cél hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést. Az IP működése a következő: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részből áll: egy fejrészből és egy szövegrészből. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is. típusú, akkor az IP-nek adja tovább, ha TCPTransmission Control Protocol Amikor az ARPANET Internetté vált, amelyben már számos LAN, rádiós csomagszóró alhálózat; valamint több műholdas csatorna is működött, azaz a végpontok közötti átviteli megbízhatóság csökkent. Ezért egy új szállítási protokollt,- a TCP-t (Transmission Control Protocol - átvitel vezérlési protokoll) vezettek be. A TCP tervezésénél már figyelembe vették azt, hogy megbízhatatlan (az OSI terminológia szerint C típusú) alhálózatokkal is tudjon együttműködni. A TCP-vel együtt fejlesztették a hálózati réteg protokollját (IP) is. A TCP fogadja a tetszőleges hosszúságú üzeneteket a felhasználói folyamattól és azokat maximum 64 kbájtos darabokra vágja szét. Ezeket a darabokat egymástól független datagramokként küldi el. A <hálózati réteg sem azt nem garantálja, hogy a datagramokat helyesen kézbesíti, sem a megérkezett datagramok helyes sorrendjét. A TCP feladata az, hogy időzítéseket kezelve szükség szerint újraadja őket, illetve hogy helyes sorrendben rakja azokat össze az eredeti üzenetté. Minden TCP által elküldött bájtnak saját sorszáma van. A sorszámtartomány 32 bit széles, vagyis elegendően nagy ahhoz, hogy egy adott bájt sorszáma egyedi legyen. típusú, akkor a TCP-nek, amiAlternate Mark Inversion: - váltakozó 1 invertálás. A módszer nagyon hasonló az RZ módszerhez, de nullára szimmetrikus tápfeszültséget használ, így az egyenfeszültségű összetevője nulla. Minden 1-es-hez rendelt polaritás az előző 1-eshez rendelt ellentettje, a nulla szint jelöli a 0-át. Természetesen hosszú 0-s sorozatok esetén a szinkronizáció itt is problémás, de a bitbeszúrási módszer itt is használható. a sorozatszám alapján visszaállítja az eredeti adatfolyamot.

A UNIX/Linux hálózatkezeléséről röviden

Mivel az Internetben sok gépen valamilyen UNIX-ot vagy LinuxA Linux valóban 32 bites és valóban többfelhasználós (multiuser) és többfeladatos (multitasking) operációs rendszer, szemben a DOS-szal és a Windows-zal, amely egyfeladatos és egyfelhasználós, valamint a Windows NT munkaállomással, amely többfeladatos és egyfelhasználós. A Linux írója nem egy korábbi rendszert kezdett el tökéletesítgetni, hanem elölről írta meg az operációs rendszert, felhasználva sok más programozó tapasztalatát, később programrészleteit. Linus Torvalds (egy finn egyetemista) a 80386 processzor védett módú (protected mode), feladat-váltó (task-switching) lehetőségeivel szeretett volna megismerkedni. Ez kb. 1991 nyarának elején lehetett. A program fejlesztése egy korábbi PC-s UNIX, a Minix alatt történt, eleinte assembly-ben, majd Linus áttért a C nyelvre, és a fejlesztés lényegesen gyorsabbá vált. 1991. október 5-én hirdette meg Linus az első „hivatalos”, 0.02-es Linux-ot az Interneten. Az 1991. december 19-én közzétett 0.11-es változat volt az első önálló rendszer, tehát nem kellett Minix a használatához. A 0.95-ös, 1992. márciusában kibocsájtott verziótól számíthatjuk az igazi áttörést, ettől lessz igazi népszerű operációs rendszer a Linux. Az 1.0 verziószámot csak akkor merték kiadni (1994. elején), amikor a POSIX szabvánnyal való kompatibilitás teljessé vált. Ma (2003 augusztusában) a Linux a második legelterjedtebb PC-s hálózati operációs rendszer és egyre több munkaállomáson is ez fut.. disztrót használnak operációs rendszerként, ezért érdemes röviden összefoglalni, hogy ezek az operációs rendszerek hogyan támogatják a hálózati lehetőségeket. A TCPTransmission Control Protocol Amikor az ARPANET Internetté vált, amelyben már számos LAN, rádiós csomagszóró alhálózat; valamint több műholdas csatorna is működött, azaz a végpontok közötti átviteli megbízhatóság csökkent. Ezért egy új szállítási protokollt,- a TCP-t (Transmission Control Protocol - átvitel vezérlési protokoll) vezettek be. A TCP tervezésénél már figyelembe vették azt, hogy megbízhatatlan (az OSI terminológia szerint C típusú) alhálózatokkal is tudjon együttműködni. A TCP-vel együtt fejlesztették a hálózati réteg protokollját (IP) is. A TCP fogadja a tetszőleges hosszúságú üzeneteket a felhasználói folyamattól és azokat maximum 64 kbájtos darabokra vágja szét. Ezeket a darabokat egymástól független datagramokként küldi el. A <hálózati réteg sem azt nem garantálja, hogy a datagramokat helyesen kézbesíti, sem a megérkezett datagramok helyes sorrendjét. A TCP feladata az, hogy időzítéseket kezelve szükség szerint újraadja őket, illetve hogy helyes sorrendben rakja azokat össze az eredeti üzenetté. Minden TCP által elküldött bájtnak saját sorszáma van. A sorszámtartomány 32 bit széles, vagyis elegendően nagy ahhoz, hogy egy adott bájt sorszáma egyedi legyen./IP protokollt egy primitívhalmazon keresztül lehet elérni, amelyeket rendszerhívásokként valósítottak meg (implementáltak). Ezen keresztül érheti el a felhasználó a szállítási szolgálatokat. A főbb rendszerhívásokat a következő táblázatban soroltuk fel:

NÉV	FUNKCIÓ
socketA UNIX hálózatkezelésében a szolgálatinterfész központi jelentőségű fogalma a socket (foglalat), amely hasonló az OSI TSAP-jához. A socketek végpontok, amelyekhez alulról (az operációs rendszer felől) az összeköttetések, míg felülről (a felhasználó felől) a folyamatok kapcsolódnak. A socket rendszerhívás létrehoz egy socketet (egy operációs rendszeren belüli adatstruktúrát): a hívások paraméterei kijelölik a címformátumot (pl. egy Internet nevet), a socket típust (pl. összeköttetés-alapú vagy összeköttetés-mentes), valamint a protokollt (pl. TCP/IP).	Létrehoz egy adott típusú TSAP-ot
BindUNIX hívás. Azért, hogy egy távoli felhasználó összeköttetés kérést küldhessen egy socketnek, a socketeknek névvel (TSAP címmel) kell rendelkezniük. A socketekhez neveket a bind hívással rendelhetünk. Ezután a neveket valamilyen módon ismertté kell tenni, és a távoli felhasználók máris megcímezhetik azokat.	ASCII nevet rendel egy korábban létrehozott sockethez
Listen	Létrehoz sort, amely a bejövő összeköttetés-kéréseket tárolja
Accept	Eltávolít a sorból, vagy vár egy összeköttetés-kérést
Connect	Összeköttetést kezdeményez egy távoli sockettel
Shutdown	Lezárja az összeköttetést a socketen
Send	Üzenetet küld el egy socketen keresztül
Recv	Üzenetet vesz egy adott végponton
Select	Megvizsgál egy sockethalmazt, hogy készek-e olvasásra vagy írásra

A szolgálatinterfész központi jelentőségű fogalma a socketA UNIX hálózatkezelésében a szolgálatinterfész központi jelentőségű fogalma a socket (foglalat), amely hasonló az OSI TSAP-jához. A socketek végpontok, amelyekhez alulról (az operációs rendszer felől) az összeköttetések, míg felülről (a felhasználó felől) a folyamatok kapcsolódnak. A socket rendszerhívás létrehoz egy socketet (egy operációs rendszeren belüli adatstruktúrát): a hívások paraméterei kijelölik a címformátumot (pl. egy Internet nevet), a socket típust (pl. összeköttetés-alapú vagy összeköttetés-mentes), valamint a protokollt (pl. TCP/IP). (foglalat), amely hasonló az OSI TSAP-jához. A socketek végpontok, amelyekhez alulról (az operációs rendszerOperating System – OS Olyan program, amely ellenőrzi a számítógép alapvető műveleteit, a periferiális egységeket, az adatszerkezeteket, lehetővé teszi a felhasználóval (operátor) történő kapcsolattartást, és programokat futtat. Kezdetben az egyes számítógép-típusokhoz külön operációs rendszereket írtak, de vannak elfogadott szabványok is (MS-DOS, UNIX), amelyek gyakorlatilag minden – arra fizikailag alkalmas – gépen futtathatók. felől) az összeköttetések, míg felülről (a felhasználó felől) a folyamatok kapcsolódnak. A socketA UNIX hálózatkezelésében a szolgálatinterfész központi jelentőségű fogalma a socket (foglalat), amely hasonló az OSI TSAP-jához. A socketek végpontok, amelyekhez alulról (az operációs rendszer felől) az összeköttetések, míg felülről (a felhasználó felől) a folyamatok kapcsolódnak. A socket rendszerhívás létrehoz egy socketet (egy operációs rendszeren belüli adatstruktúrát): a hívások paraméterei kijelölik a címformátumot (pl. egy Internet nevet), a socket típust (pl. összeköttetés-alapú vagy összeköttetés-mentes), valamint a protokollt (pl. TCP/IP). rendszerhívás létrehoz egy socketet (egy operációs rendszeren belüli adatstruktúrát): a hívások paraméterei kijelölik a címformátumot (pl. egy InternetNemzetközileg elfogadott, angol eredetű szó. Magyarul annyit tesz: hálózatok hálózata. Az egész világot körülölelő számítógép-hálózat,. Gyakori hivatkozás a net kifejezés is. Az Internet egy olyan hatalmas adatbázis, amely rengeteg számítógép-hálózatot fog össze. Ennek eredménye egyfajta kibertér, amely a valódi világ mellett egyfajta alternatív teret biztosít. Az Internet a számítógépek összekötéséből jött létre, hogy az egymástól teljesen különböző hálózatok egymással átlátszó módon tudjanak elektronikus leveleket cserélni, állományokat továbbítani. Az Internet úgynevezett TCP/IP alapú hálózat. Mivel ez a protokoll-készlet több hálózatnak is alapja, ezért a globális hálózatot helyi hálózatok, intranetek, különböző távolsági hálózatok alkotják. Mindeközben az adatok a legkülönfélébb fizikai közegekben utazhatnak telefonvonalak, különböző hálózati kábelek vagy kommunikációs műholdak segítségével. Röviden szólva: az Internet nem valami fizikai hálózat, hanem annak módja, ahogy az egymástól különböző hálózatokat összekötik avégből, hogy egymással kommunikálni tudjanak. Az Internet olyan gyorsan növekszik, hogy nem lenne értelme számokat megemlíteni, hiszen azok pár hónap múlva nem lennének helytállóak. Inkább csak az arányokkal érdemes foglalkozni. A növekedés, azaz az Internetbe kapcsolt számítógépek számának alakulása havonta 10-15 %-ot dönget. Mivel az Internet egymástól különböző hálózatokat köt össze, a felhasználó bátran választhat bármilyen eszközt a munkája elvégzéséhez, az adatokat a hálózaton keresztül egységesen tudja kezelni. Ma már elmondható, hogy az Internet a világ elektronikus postájává lépett elő. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók az üzeneteikre azonnali választ kaphatnak. Az Internetet felépítő és szabályozó protokollok mindenki számára hozzáférhetőek, ezeket rengeteg gyártó támogatja: mindez a hatékony szabványosítás eredményének is betudható. Egykor a Hálózat kizárólag csak a kutatók, oktatók és katonai intézmények számára volt elérhető. Ma már nagymértékben tart az Internet kommercializálódása, mivel sok cég ismeri fel, hogy enélkül lassan nem lehet megélni az üzleti életben. A legfontosabb adaléka azonban az, hogy az üzenetszórásos médiumokkal ellentétben itt a felhasználó választhatja meg, hogy milyen információt akar megszerezni. Ugyanígy bárkiből válhat információforrás. Biztosan előfordult már, hogy ön is ráakadt valami nagyon hasznos dologra az Interneten, legyen az program, információ vagy akár csak egy kis idézet. Mivel ezeknek általában nincs nagy kereskedelmi értékük, ezért üzenetszórásos csatornákon (televízió, rádió) nem valószínű hogy megtalálhatóak. Senki ne keresse az Internet központi épületét ! Ilyen nincs — és valószínűleg nem is lesz. Minden hálózat, amely az Internethez csatlakozik, önálló életet él. Ezen hálózatok csatlakoztatásának összehangolását, az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását, illetve a felmerülő mérnöki tevékenységeket az 1992 januárjában létrehozott, profitmentes Internet Society (ISOC) irányítja, amelynek bárki szabadon tagja lehet. Központja a Virginia, USA állambeli Restonban van. Sokszor elhangzik a kezdő Internetes felhasználóktól az a kérdés, hogy ki fizeti az Internetet ? Sokan úgy gondolják, hogy ingyenes. Nos, ez igaz is, meg nem is. Igaz annyiban, hogy az Internetre csatlakozott hálózattal rendelkező intézmények (legyen az oktatási, kereskedelmi vagy akár katonai jellegű) alkalmazottai a munkahelyükről ingyenesen férnek hozzá az Internethez. Nem igaz annyiban, hogy az egyes csatlakozó hálózatok saját maguk állják a működésükhöz szükséges anyagiakat. Az egyszerű mezei felhasználó általában fizet a helyi Internet-szolgáltató cégnek, akit pedig az adott ország nagy sebességű gerinchálózatát üzemeltető intézmény csapol meg anyagilag. A különböző országok a díjakat egymás között pedig nemzetközi szerződésekben rögzítik. nevet), a socketA UNIX hálózatkezelésében a szolgálatinterfész központi jelentőségű fogalma a socket (foglalat), amely hasonló az OSI TSAP-jához. A socketek végpontok, amelyekhez alulról (az operációs rendszer felől) az összeköttetések, míg felülről (a felhasználó felől) a folyamatok kapcsolódnak. A socket rendszerhívás létrehoz egy socketet (egy operációs rendszeren belüli adatstruktúrát): a hívások paraméterei kijelölik a címformátumot (pl. egy Internet nevet), a socket típust (pl. összeköttetés-alapú vagy összeköttetés-mentes), valamint a protokollt (pl. TCP/IP). típust (pl. összeköttetés-alapú vagy összeköttetés-mentes), valamint a protokollt (pl. TCPTransmission Control Protocol Amikor az ARPANET Internetté vált, amelyben már számos LAN, rádiós csomagszóró alhálózat; valamint több műholdas csatorna is működött, azaz a végpontok közötti átviteli megbízhatóság csökkent. Ezért egy új szállítási protokollt,- a TCP-t (Transmission Control Protocol - átvitel vezérlési protokoll) vezettek be. A TCP tervezésénél már figyelembe vették azt, hogy megbízhatatlan (az OSI terminológia szerint C típusú) alhálózatokkal is tudjon együttműködni. A TCP-vel együtt fejlesztették a hálózati réteg protokollját (IP) is. A TCP fogadja a tetszőleges hosszúságú üzeneteket a felhasználói folyamattól és azokat maximum 64 kbájtos darabokra vágja szét. Ezeket a darabokat egymástól független datagramokként küldi el. A <hálózati réteg sem azt nem garantálja, hogy a datagramokat helyesen kézbesíti, sem a megérkezett datagramok helyes sorrendjét. A TCP feladata az, hogy időzítéseket kezelve szükség szerint újraadja őket, illetve hogy helyes sorrendben rakja azokat össze az eredeti üzenetté. Minden TCP által elküldött bájtnak saját sorszáma van. A sorszámtartomány 32 bit széles, vagyis elegendően nagy ahhoz, hogy egy adott bájt sorszáma egyedi legyen./IP). Miután egy socketA UNIX hálózatkezelésében a szolgálatinterfész központi jelentőségű fogalma a socket (foglalat), amely hasonló az OSI TSAP-jához. A socketek végpontok, amelyekhez alulról (az operációs rendszer felől) az összeköttetések, míg felülről (a felhasználó felől) a folyamatok kapcsolódnak. A socket rendszerhívás létrehoz egy socketet (egy operációs rendszeren belüli adatstruktúrát): a hívások paraméterei kijelölik a címformátumot (pl. egy Internet nevet), a socket típust (pl. összeköttetés-alapú vagy összeköttetés-mentes), valamint a protokollt (pl. TCP/IP). már létrejött, a bejövő összeköttetés-kérések tárolásához puffer allokálható. Ezt a listen hívással lehet végrehajtani. Egy listen hívásban megadott socketA UNIX hálózatkezelésében a szolgálatinterfész központi jelentőségű fogalma a socket (foglalat), amely hasonló az OSI TSAP-jához. A socketek végpontok, amelyekhez alulról (az operációs rendszer felől) az összeköttetések, míg felülről (a felhasználó felől) a folyamatok kapcsolódnak. A socket rendszerhívás létrehoz egy socketet (egy operációs rendszeren belüli adatstruktúrát): a hívások paraméterei kijelölik a címformátumot (pl. egy Internet nevet), a socket típust (pl. összeköttetés-alapú vagy összeköttetés-mentes), valamint a protokollt (pl. TCP/IP). passzív végponttá válik, amely a kívülről hozzá érkező összeköttetés-kérésekre várakozik.
Azért, hogy egy távoli felhasználó összeköttetés kérést küldhessen egy socketnek, a socketeknek névvel (TSAP címmel) kell rendelkezniük.
A socketekhez neveket a bindUNIX hívás. Azért, hogy egy távoli felhasználó összeköttetés kérést küldhessen egy socketnek, a socketeknek névvel (TSAP címmel) kell rendelkezniük. A socketekhez neveket a bind hívással rendelhetünk. Ezután a neveket valamilyen módon ismertté kell tenni, és a távoli felhasználók máris megcímezhetik azokat. hívással rendelhetünk. Ezután a neveket valamilyen módon ismertté kell tenni, és a távoli felhasználók máris megcímezhetik azokat. Az accept hívással lehet egy felhasználói folyamatot egy sockethez hozzárendelni, és passzív módon összeköttetés kérésekre várakoztatni. Ha egy kérés érkezik, akkor a hívás kiveszi azt a sorából; egyébként a folyamat blokkolódni fog addig, amíg egy kérés be nem érkezik (kivéve, ha a socketet nem-blokkolósnak specifikálták).
Amikor egy kérés beérkezik, egy új socketA UNIX hálózatkezelésében a szolgálatinterfész központi jelentőségű fogalma a socket (foglalat), amely hasonló az OSI TSAP-jához. A socketek végpontok, amelyekhez alulról (az operációs rendszer felől) az összeköttetések, míg felülről (a felhasználó felől) a folyamatok kapcsolódnak. A socket rendszerhívás létrehoz egy socketet (egy operációs rendszeren belüli adatstruktúrát): a hívások paraméterei kijelölik a címformátumot (pl. egy Internet nevet), a socket típust (pl. összeköttetés-alapú vagy összeköttetés-mentes), valamint a protokollt (pl. TCP/IP). jön létre és válik az összeköttetés végpontjává. Így egyetlen portA port hálózatra kötött számítógépek egymással való kommunikációjának csatlakozási pontja. Ez a fogalom az internet, illetve az Unix operációs rendszerek megjelenésével terjedt el. Lényege, hogy egy kiszolgáló gép különböző szolgáltatásait a gépen definiált különböző portokra (kapuk) csatlakozva érhetjük el. A rácsatlakozás persze nem fizikai, hanem logikai értelemben történik. Minden szolgáltatásnak egyedi portszáma van, amelyet szabvány rögzít. Olyan ez, mint amikor a felvonóval egy adott emeletre szeretnénk feljutni. A sikeres kommunikációhoz a kliens oldal is kap egy portszámot, amire az a kikötés vonatkozik, hogy nem lehet semmilyen szolgáltatás, vagy más kliens által már lefoglalt port száma. több összeköttetés létesítésére is használható. Távoli sockethez való összeköttetés létesítéshez, a folyamatoknak connect hívást kell kiadniuk, amelyben paraméterként a helyi és a távoli socketet kell kijelölniük. Ez a hívás összeköttetést létesít a két socketA UNIX hálózatkezelésében a szolgálatinterfész központi jelentőségű fogalma a socket (foglalat), amely hasonló az OSI TSAP-jához. A socketek végpontok, amelyekhez alulról (az operációs rendszer felől) az összeköttetések, míg felülről (a felhasználó felől) a folyamatok kapcsolódnak. A socket rendszerhívás létrehoz egy socketet (egy operációs rendszeren belüli adatstruktúrát): a hívások paraméterei kijelölik a címformátumot (pl. egy Internet nevet), a socket típust (pl. összeköttetés-alapú vagy összeköttetés-mentes), valamint a protokollt (pl. TCP/IP). között. Ha a socketek összeköttetés-mentes típusúak, akkor az operációs rendszerOperating System – OS Olyan program, amely ellenőrzi a számítógép alapvető műveleteit, a periferiális egységeket, az adatszerkezeteket, lehetővé teszi a felhasználóval (operátor) történő kapcsolattartást, és programokat futtat. Kezdetben az egyes számítógép-típusokhoz külön operációs rendszereket írtak, de vannak elfogadott szabványok is (MS-DOS, UNIX), amelyek gyakorlatilag minden – arra fizikailag alkalmas – gépen futtathatók. e hívás hatására feljegyzi a kettő közti kapcsolatot, és így a lokális socketen a későbbiekben kiadott send hívások távoli socketA UNIX hálózatkezelésében a szolgálatinterfész központi jelentőségű fogalma a socket (foglalat), amely hasonló az OSI TSAP-jához. A socketek végpontok, amelyekhez alulról (az operációs rendszer felől) az összeköttetések, míg felülről (a felhasználó felől) a folyamatok kapcsolódnak. A socket rendszerhívás létrehoz egy socketet (egy operációs rendszeren belüli adatstruktúrát): a hívások paraméterei kijelölik a címformátumot (pl. egy Internet nevet), a socket típust (pl. összeköttetés-alapú vagy összeköttetés-mentes), valamint a protokollt (pl. TCP/IP). felé tartó üzeneteket eredményeznek.

Egy összeköttetés lebontását, vagy egy socket-socket pár közötti összerendelés megszüntetését a shutdown hívás használatával lehet elérni. Egy duplex összeköttetés két irányát külön-külön is le lehet zárni. A send és recv hívások üzenetek küldésére és vételére használhatók. Ezen alaphívásoknak több változata is létezik. Végül a select rendszerhívás olyan folyamatok számára hasznos, amelyeknek több létesített összeköttetésük van. Sokszor előfordul, hogy egy ilyen folyamatnak minden egyes olyan socketre recv hívást kell kiadnia, amelyen üzenet érkezett számára. Sajnos azonban nem tudja, hogy melyek ezek a socketek. Ha véletlenszerűen választja ki azokat, akkor előfordulhat, hogy blokkolódik egy olyan végponton, ahol nincs is üzenet, míg más socketeken üzenetek várják. A select hívás lehetővé teszi a folyamatnak, hogy addig blokkolódjon, amíg a paraméterként megadott socket-halmazon sikeres olvasási vagy írási kísérlet végrehajtható nem lesz.