December 4, 2024

WWW, CGI, HTTP

WWW (World Wide Web)

Jelenleg a leggyorsabban terjedő, legnépszerűbb szolgáltatás az Interneten a Világméretű Háló, a WWW. Sikerének oka, hogy látványos dokumentumok nézhetők vele, amik tele vannak kereszthivatkozásokkal (ez a hypertext),
és képekkel, olyan, mint egy képes lexikon.

A WWW általános ügyfél-kiszolgáló hálózati koncepcióra épül. Az információszolgáltató gépeken egy WWW kiszolgálóprogram (Web szerver) program fut, amely a felhasználók gépein futó böngésző-programok (Netscape, Explorer) által küldött kérésnek megfelelően elküldi a kért információt az adott gépre, amely ebben az esetben az ügyfél (kliens).

Minden információkérés és az arra adott válasz független a többitől, vagyis a kapcsolat csak az átvitel idejére jön létre A kiszolgáló nem figyeli külön az egymás után beérkező igényeket, mindet új kérésként kezel, még akkor is, ha az esetleg azonos helyről érkezett.

A WWW működését a gyakorlatban több tényező biztosítja. Ilyen pl. az egyetemes leírás, amellyel a különböző forrásokra lehet hivatkozni. Minden információs egység — kép, grafika, animáció, szöveg — forrásként jelenik meg a hálózaton. Ezekre a forrásokra olyan módon lehet hivatkozni a kapcsolatok felépítése során, hogy meg kell adni a forrás helyét, és annak módját, hogy a használt program hogyan tudja megjeleníteni, használni ezt a forrást. Az alkalmazott megjelenítési módot az URL (Uniform Resource Locator – egységes forrásazonosító) adja meg.

URL-specifikációk

URL (Uniform Resource Locator) egységes forrásazonosító: megadja a megjelenítő program számára, hogy az adott szövegrészhez, képhez, grafikához kapcsolt dokumentumot milyen módszerrel lehet megjeleníteni, milyen típusú kapcsolatot kell felépíteni, illetve hogy ez a forrás hol, az Internetre kapcsolt gépek közül melyiken található.

Az URL-ek a HTML-dokumentumba beépített szabályos szerkezetű sorok, segítségükkel hozható létre az a logikai szerkezet és dokumentum kapcsolat, ami a WWW hypertext lényege. Példaként egy URL:

 

http://clmc.topnet.ro/credits.html

A kapcsolt (a kapcsolatban hivatkozott) állomány a leiras.html nevet viseli, a httpd könyvtárban található az clmc.topnet.ro gépen, amely a Web-szolgáltatásokhoz az alapértelmezésként szereplő 80-as portot használja. A kiszolgáló a HTML-protokollal érhető el. A kiszolgáló Internet-neve helyett IP-címe is használható:

http://193.230.175.125/

 Az URL a következő információkat tartalmazza:

 

    • a protokollt, amelyet az adott forrás eléréséhez használunk (ftp, http, gopher stb.); Az URL első tagja azt az adott forrás eléréséhez használandó protokollt adja meg. Az URL segítségével az Interneten használt legtöbb információforrás elérhető.
    • annak a kiszolgálónak az Internet-nevét, amelyen az adott forrás található. Nem anonymous kapcsolat esetén, ha szükséges, itt kell megadni a felhasználó névét és a jelszót is. Ez az információ két perjellel (//) kezdődik és egy (/) zárja le.
    • a kiszolgáló portjának a számát. Ha ez nem szerepel, akkor a megjelenítő-program az általánosan használt alapértelmezést feltételezi. Ha a kapcsolódáshoz nem a WWW-hez javasolt 80-as portcímet használják, akkor ezt az URL-ben a kiszolgáló nevéhez vagy címéhez kettősponttat (:) kapcsolva kell megadni.
    • a forrás helyét a kiszolgáló lemezegységének hierarchikus állományrendszerében (könyvtárnév). Ez közvetlenül a kiszolgáló nevét lezáró perjel (/) után áll. A keresési útvonal megadásának formája attól függ, hogy milyen fajta szolgáltatáshoz kapcsolódtunk. Gyakran egészen az állomány szintjéig meg kell adni az elérési utat.

Egy adott HTML-kapcsolaton belül az azonos könyvtárban lévő állományok eléréséhez nem kell a teljes keresési útvonalat megadni. Ha egy dokumentumot elértünk a rendszeren, ez már bizonyos információkat szolgáltat a következő kapcsolat felépítéséhez. Így a szomszédos állományok eléréséhez elegendő egy rész-URL alkalmazása, ami az aktuális dokumentumhoz viszonyítva relatív kapcsolódást biztosít. Azonos könyvtárban lévő dokumentumok esetén elég csak először a teljes URL-t megadni, utána már elég a többi fájlnak csak a nevét megadni. A

http://clmc.topnet.ro/

URL esetén a megjelenítő-program a megadott kiszolgáló főkönyvtárát keresi. A WWW-szerver konfigurálásakor megadható, hogy ilyen esetben melyik legyen az a HTML-dokumentum, amelyet a kiszolgáló elküld a felhasználónak. Ez lehet pl. üdvözlés, vagy információ a szolgáltatásokról, más URL megadása, tartalomjegyzék, hibaüzenet.

A WWW kiszolgálót futtató gépen a felhasználók a saját könyvtárukban lévő, a rendszer konfigurálásakor definiált speciális nevű alkönyvtárban mindenki számára hozzáférhető, személyes HTML-dokumentumokat hozhatnak létre. Ezekre a könyvtárakra való hivatkozás a ~ karakterrel kezdődik, és a könyvtári hivatkozás a felhasználó neve. A ~ karakter azt jelzi a kiszolgáló számára, hogy ez nem egy szokásos alkönyvtár, hanem az adott felhasználó alkönyvtárában kell az állományokat keresni. Például a pityu felhasználói névhez tartozó személyes dokumentumok a

http://clmc.topnet.ro/~ pityu

URL segítségével érhetők el. A kiszolgáló konfigurálásakor meg kell adni annak az alkönyvtárnak nevét, amelyben a felhasználók létrehozhatják az ilyen személyes dokumentumaikat (home page, ottlap, honlap). Ez a könyvtárnév a kiszolgáló konfigurációs állományában (a UNIX-rendszereknél általában a /etc/httpd.conf) megtalálható (pl. public_html, wwwhomepage).

Ugyancsak a rendszer létrehozása során definiálható annak az állománynak a neve, amely a rendszerbe való belépéskor, illetve a saját könyvtárak címzésekor megjelenik a felhasználók képernyőjén. Ezt a HTML-dokumentumot általában welcome.html vagy index.html névvel látják el.

A CGI

Ahogy azt már leírtuk, a HTML-protokollt a WWW ügyfél a HTTP-kiszolgálókkal való kommunikációra használja. Ennek segítségével az ügyfélprogram adatokat kérhet a kiszolgálótól, és információkat küldhet a kiszolgálóra. Más esetekben az ügyfélprogram akar valamit küldeni a kiszolgálónak feldolgozásra. Általában ezeket a kapott adatokat a kiszolgáló nem maga kezeli, hanem továbbítja őket az ún. gateway programoknak, amelyek nem a HTTP-rendszer részei.

A CGI-specifikációk (Common Gateway Interface) írják le, hogy a HTTP kiszolgálók hogyan kommunikálnak a küldött információkat ténylegesen feldolgozó programokkal.

Amikor a megjelenítő egy olyan kapcsolathoz ér, amely egy programra hivatkozik, a kiszolgáló elindítja ezt a programot és a CGI-leírást használva átadja az ügyféltől érkező adatokat (ha vannak). A külső program a kapott információt felhasználva elvégzi a feldolgozást vagy lekérdezést, és a választ (ugyancsak a CGI-leírást használva) visszaküldi a kiszolgálónak. A kiszolgáló ezt azután dokumentum formájában továbbítja a kérést küldő megjelenítő-programnak.

HTTP-protokoll

A HTTP ügyfél-kiszolgáló protokollt hypertext dokumentumok gyors és hatékony megjelenítésére tervezték. A protokoll állapotmentes, vagyis az ügyfélprogram több kérést is küldhet a kiszolgálónak, amely ezeket a kéréseket egymástól teljesen függetlenül kezeli, és minden dokumentum elküldése után le is zárja a kapcsolatot. Ez az állapotmentesség biztosítja, hogy a kiszolgáló mindenki számára egyformán elérhető és gyors.

A HTTP-kapcsolat négy lépése:

 

  1. A kapcsolat megnyitása. Az ügyfél meghívja a kiszolgálót az Interneten keresztül az adott cím és port azonosító alapján (alapértelmezésben a 80-as porton keresztül).
  2. A kérés elküldése. Az ügyfélprogram üzenetet küld a kiszolgálónak, amelyben valamilyen kiszolgálást kér. A kérés HTTP-fejlécbőI és a kiszolgálónak küldött adatokból áll (ha van ilyen). A fejléc információkat tartalmaz a kiszolgáló számára arról, hogy milyen típusú a kérés, és megadja, hogy az ügyfélprogramnak milyen lehetőségei vannak.
  3. A válasz. A kiszolgáló a választ visszaküldi az ügyfélprogramnak. Ennek része a fejléc, amely leírja a válasz állapotát (sikeres vagy sikertelen, a küldött adatok típusát), és ezt követik maguk az adatok
  4. A kapcsolat lezárása. A kiszolgáló a válasz elküldése után lezárja a kapcsolatot, így az erőforrások megint felszabadulnak a következő kérésekhez.

 

Ez az eljárás azt jelenti, hogy a kapcsolat során csak egy dokumentumot lehet átadni, illetve egyetlen feldolgozás megy végbe. Az állapotmentesség miatt a kapcsolatok semmit nem tudnak az előző kérésekről, mivel a kiszolgáló minden dokumentum elküldése után lezárja a kapcsolódást, és minden kérést egyenként, külön-külön kezel.

Ha egy dokumentum több képet vagy grafikát tartalmaz, akkor ezek megjelenítéséhez az ügyfél annyiszor építi fel a kapcsolatot, ahány hivatkozást talál: egyet magának a dokumentumnak, és a többit egyenként a grafikáknak, illetve képeknek.

Azonosításra a felhasználók felől érkező kérésekről a következő információkat tárolja a program:

  • A kérést küldő gép Internet-címe, ahonnan a kérés érkezett; Ez lehet a gép Internet-neve vagy IP-címe
  • a dátum és a helyi idő;
  • a kérés módja (GET, POST); Jelzi, hogy a megjelenítő-program milyen kérést küldött a kiszolgálónak.

 

  • GET elküldi a kért dokumentumot.
  • HEAD elküldi a dokumentum HTTP-fejlécében lévő információkat.
  • LINK egy meglévő objektumot (képet, programot, állományt stb.) egy másikhoz kapcsol. Ez pl. egy HTML-dokumentum számára azt jelentheti, hogy módosítja a dokumentumot, és a fejlécbe beírja a kapcsolás
  • (LINK) információit.
  • POST elküldi az adatokat a megjelölt URL-nek. Ennek már léteznie kell.
  • PUT elhelyezi az ügyfél által küldött adatokat a megjelölt URL-ben, felülírva a régebbi tartalmat. Az URL-nek már léteznie kell.
  • UNLINK eltávolítja a meglévő kapcsolási információt, amelyet pl. előzőleg egy LINK parancs helyezett el a dokumentumban.
  • TEXTSEARCH megkeresi a kért URL-t és elvégzi a keresést. ehhez a GET módszert, és azt az URL-t használja, amely tartalmazza a kéréskor elküldött adatokat.
  • a kért dokumentum neve;
  • a kiszolgáló által használt HTTP protokoll verziószáma;
  • a kapcsolatkérés eredményére utaló kód;
  • az elküldött dokumentum hossza.

A hálózat emberi tényezői

Az eddigiekben a hálózatról mint a technikai lehetőségről beszéltünk, amivel egymástól távoli emberek képesek kommunikálni. A távolság, és a bizonyos mértékű “anyagtalan személytelenség” miatt, etikai kérdésekről is érdemes szót ejteni. Stílszerűen ezek egy szabályrendszerben, az. ún. Netiquette-ben (hálózati etikett) szerepelnek. Igaz, hogy az Internet a nagy szabadság egyik megnyilvánulása, de itt is szükség van bizonyos íratlan szabályok betartására. Alapgondolata: Ne éljünk vissza a Hálózat nyújtotta lehetőségekkel! Ennek több összetevője van, vegyük közülük néhányat sorjában:

  • Fontos a vitafórumokon való kulturált hangvétel megválasztása, továbbá fontos tudni, hogy aki a levelünket olvassa, (legtöbbször) nem ismer minket élőben, nem ismeri hátterünket, kizárólag a leírt soraink alapján ítél meg minket. Gyakran okoz félreértést, hogy sokan elfelejtik, egy leírt mondatot sokféle hangsúllyal fel lehet olvasni, gyakran különböző jelentéstartalommal. Ezért fokozottan ügyelni kell arra, hogy a csatorna csak a száraz szavakat küldi át, nem képes a személyes beszédet kísérő és az értelmezését segítő metakommunikációra. Ezen segítenek a levelezésnél már leírt smiley-k.
  • Ne éljünk vissza azzal, hogy a vitapartner fizikailag úgysem tud visszavágni. Mert amit élőben nem mernénk szemébe mondani, leírhatjuk levélben, hiszen nem kell senkivel szembe néznünk. Az ilyen magatartás gyakran vezet kilátástalan vitákhoz az egyes fórumokon.
  • A netikett a hálózat használatával kapcsolatban mondja azt, hogy mivel a hálózat közös terület, az adatátviteli sebesség korlátozott, ne terheljük le feleslegesen, mert mindenki munkáját megnehezítheti. Mindig az adott rendszer teljesítőképességein belül kell maradni, pl. ne fűzzünk a leveleinkhez szép nagy ASCII grafikát aláírásunkként, mert sok felhasználó olyan vonalat használ amelynek kicsi az adatátviteli sebessége. Ez konkrétan általában nincs megtiltva, a felhasználó józan belátásában célszerű reménykedni.
  • Az Internet nagy sikerének egyik záloga az volt, hogy nonprofit alapon működik. Ez alól persze kivételek a helyi szolgáltatók, de nemzetközi viszonylatban el lehet mondani. Reméljük ez így is marad, és a technika fejlődésével mindenki hozzáférhet előbb-utóbb, aki akar. Az persze kérdéses, hogy amikor már boldog boldogtalan üzleti alapon Internetet szolgáltat, mennyire marad nonprofit a Hálózat, de reméljük, a gerinchálózatok, az Internet túlnyomó része legalább megmarad nonprofit szervezésűnek, vagy legalábbis a jövőben az Internet használata nem kerül többe egy átlagpolgárnak, mint ma egy TV előfizetési díj.