Jellemzően az aszinkron adatátvitelnél használatos fogalom. Az adatok (amelyeket a számítástechnikában bitekkel kódolnak) aszinkron átvitele esetén (ilyet használnak például a modemek is) a byteban lévő minden bitAngol rövidítés, a BInary digiT szavakból. Az informatikában, információelméletben az információ legkisebb egységét jelöli. Hétköznapi példával élve ez nem más, mint egy eldöntendő kérdésre adott válasz: vagy igen, vagy nem. Az informatikában ezt az 1 és a 0 számjegyekkel jelölik. (A binary digit jelentése bináris számjegy). Amiért a számítógépek pontosan tudnak működni, az annak köszönhető, hogy egy bitnek a két állapota (0 és 1) elektronikailag élesen megkülönböztethető egymástól. Egy ilyen megkülönböztetés lehet az, hogy a magas szintű feszültség az 1, míg az alacsony szintű feszültség a 0 bitet jelentse. Annak a valószínűsége, hogy a két jelszint összekeveredjen, nagyon kicsi. összetettebb információ ábrázolására a bitekből nagyobb egységeket állítanak össze. Ilyen például a byte. (vesd össze: oktet) A számok ábrázolására a bitek nagyon kényelmesek, és gazdaságosak is egyben. A grafikák, hangok, animációk és egyéb (általában multimédiás) információk ábrázolásakor azonban rengeteg bitre (nagy tárolókapacitásra) van szükség. Egy átlagos kép például 250 Kbyte, illetve egy 3 perces hanganyag pedig 1,5 Mbyte méretűvé is nőhet. A kódoláshoz felhasznált bitek számának csökkentésével el lehet érni javulást, de ekkor a kódolt információ minősége romlik (vesd össze: GIF és JPEG). egyetlen vezetéken keresztül halad. A bitek közül a tényleges adatot jelentőket nevezik adatbiteknek (ezek száma 7 a szöveges állományok, illetve 8 a programok átvitelekor). Ahhoz, hogy a fenti módon kommunikáló számítógépek meg tudják állapítani, hogy az adatbitek egyik csoportja hol végződik, és hol kezdődik a másik, adott számú adatbitet stopbitnek kell követnie. Ezek pontos számát az adatátviteli sebességtől függően kell megállapítani.